Századok – 1952
Tanulmányok - Szabó István: Kossuth és a jobbágyfelszabadítás 509
530 SZABŐ ISTVÁN a feudumot.7 9 Az adókérdés kapcsán kitartóan cáfolja azt az állítást, mintha a magyar nemesség azért hozott volna »áldozat«-ot a jobbágyföldeknek a jobbágyok részére való átengedésével, hogy ennek fejében a jobbágyok viseljék a közterheket. Kossuth a jobbágyság kialakulása történetének előadásával felel. Abból indul ki, hogy a hódítás hatalmával elfoglalt országot maga a nemes nem művelhette; mert így hamar éhen halt volna. De rabszolgák által sem művelheté az egészet, mert ennyi rabszolgára nehéz lett volna szert tenni ; később egyre nehezebbé lett a rabszolgaszerzés, venni pedig drága dolog volt. De meg fődolog volt a személy és vagyon biztonsága akkor, amikor az ököl szabott törvényt s a szomszédok gyakran összekocódtak és megütköztek — utal Kossuth a feudális anarchia korszakaira. »Van egy bizonyos valami az ember keblében, mely még a legdurvább századokban is világosan éreztetó vagy legalább ösztönileg sejdítteté vele, hogy a rabszolgától, kit az emberiség fokáról barmok sorába süllyesztett, a semmivel nem bírhatótól hü ragaszkodást nem csak nem remélhetni, de nem is kívánhatni ; innen van, hogy a legvégső veszélynek utolsó fokra hágása esetén kívül fegyver a rabszolga kezébe sohasem adatott egy nemzetnél is, honvédelemre soha nem fordíttatéksehol, a magyarnál sem ; ha tehát élni, ha javakkal bírni kívánt a magyar nemes, legfőbb jó gyanánt kellett oly embereket tekintenie, önéletének fenntartása végett kellett oly néposztályról gondoskodnia, kik bizonyos fellételek mellett s bizonyos szabadsággal felruházva s bizonyos tulajdoni jogokba lépve, átvegyék művelni a földet, vagy el ne vándoroljanak a meghódított földről, ha már ott laktak«. A magyar jobbágy állapota tehát úri kénykedvtől függő rabszolgaszerű sohasem volt. A jobbágy volt a nemes számára a gazdagság és hatalom forrása, ezért ami nyereség volt a nemesség számára eredetileg, most részéről nem tekinthető áldozatnak.8" Kossuth előadása a magyar jobbágyrendszer, a földesúri-jobbágyi feudális viszony keletkezéséről — a történeti kutatások korabeli állásának megfelelően — lényeges fogyatékosságokat is mutat fel, de itt nem ezek és nem ma is helytálló szempontjai8 1 vonják magukra figyelmünket, hanem annak hangoztatása, hogy a nemesek a jobbágyföld megadásával vagy megtartásával — jellemző Kossuth harcaira, hogy cáfolnia kellett ezt — nem áldozatokat vállaltak, hanem »önhasznukat« követték.82 A feudalizmusban tehát a földesúr és jobbágy viszonyát nem valami nagylelkűség alakította ki, hanem az érdek. A feudalizmus felett azonban eljárt az idő s a feudális osztályérdekek kiküszöbölése s a szabad nemzet és önálló állam megteremtése végeredményben nem sérti az osztályérdekeket sem. Viszont amíg legalább annyit nem teszünk, hogy a jobbágyok magukat megválthassák, a »súrlódásnak, gyű! öl -ségnek, ellenszenvnek oly eleme dúl nemzetünk kebelében, mely egy nemzeti testté forrnunk soha nem enged« s ez a legsúlyosabb átok jelenünkben, de kivált jövendőnkön. Ha nem forrunk egybe, ha minden nemessel tíz ki nem engesztelt ember áll szemközt, nem tarthatjuk fenn a hazát.83 Kossuthnak sokszor már idillikus látomásában az ország aristocratiája — az ő szóhasználatában : nemessége — »a nép érdekeivel egybeforrva« 7e U. o. 1846 márc. 20. (23. sz.) Ősiség e. vezércikk. 80 U. o. 1841 szept. 18. (75. sz.) Adó c. vezércikk. 81 fgy különösen is a földesúri érdek szempontjai, melyek a történetkutatásban nem mindig jutottak és jutnak hasonló bölcs méltányláshoz. 82 U. o. 1841 szept. 22. (76. sz.) Adó'II. c. vezércikk. 83 Kossuth Lajos i. védegyleti értekezése 72. 1. ; Pesti Hirlap, 1843 dec. 21. (310. sz.) Visszatekintések és Tájékozódás ; 1843 dec. 24. (311. sz.) Telekdij c. vezércikkek.
