Századok – 1952
Tanulmányok - Szabó István: Kossuth és a jobbágyfelszabadítás 509
514 SZABŐ ISTVÁN és értelmiségi tagjai előtt, akik rá tudtak mutatni arra is, hogy a kibontakozó válságban a birtokos nemességet saját érdekei, az árutermelés fejlesztése is a haladók táborához állítja.8 A feudalizmust bontogató s a polgári eszmék megvalósítására törekvő liberális-reformerek nem mulasztották el annak hangsúlyozását sem, hogy a jobbágyságnak a magatartásában is jelentkeznek à nagy válság hatásának jelei. Nem arról van szó, mintha a jobbágyok valami nagyerejű politikai összefogást, harci szervezetet hoztak volna létre. A parasztok a feudalizmust eltakarító 1848. évi forradalmuk előtt a német országokban nem »sokat fájdí- t tották a fejüket politikával«9 s ez nálunk sem volt másként. Mégsem volna megokolt sem ebben a korban, sem a távolabbi múltban alábecsülni a parasztság értelmét és a helyzete felméréséhez szükségelt képességét, viszont akkor sem járnánk a valóság talaján, ha feltételeznénk, hogy a reformkor parasztsága tisztában volt a feudális — mint akkor inkább mondták : hűbéri — rendszer feje fölé tornyosuló válságával s a helyzet politikai teendőivel. De a parasztok ilyen tudatosítására nem is történt semmi, a reformkor magyar politikusai az egyetlen Táncsicsot, kivéve, de még Kossuthot sem — nem parasztoknak írtak és beszéltek, hanem elsősorban az iskolázott elméknek. így nem is szállhatunk perbe Kemény Zsigmondnak azzal a megállapításával, hogy »a reform kora gondolkozásban és míveltségben olyannak hagyta a népet, amilyennek találta, a néptudalomban 1848-ig nagy szellemi fejlődés nem mutatkozott.«10 Pedig a nép kereste a válságban a maga útját : az 1831. évi felvidéki ú. n. kolerafelkelés elnyomására kiküldött biztos, báró Eötvös Ignác beszélte Széchenyinek, hogy a felkelő parasztok magyaráztatták maguknak a Hitelt, Széchenyi könyvét, a feudalizmusból kibontakozandó Magyarország első szószólóját.1 1 Nemcsak a kolerafelkelés tett arról tanúságot, hogy Magyarországon a földesúr és jobbágy viszonyában a feszültség ismét a robbanásig tud halmozódni. Itt is, ott is ellenállás, szembeszállás, mozgolódás apró elszigetelt jelenségei mutatkoztak, ezek meg arról tanúskodtak, hogy a jobbágyság életében a polgári szabadság felé mutató igények kezdenek feltünedezni : a jobbágyok nyughatatlan panaszai és perei földragadozások és tagosítási sérelmek miatt földesuraik eljen, a hátrányos legelőelkülönítések megtagadása, elvett jobbágyföldek erőszakos visszavétele, a személy és a birtok bántalriiai miatt való felzridulások mutatnak a parasztság szabadságkeresése felé. Az államhatalom legtöbbször csak bírói ítéletekkel és katonai erő alkalmazásával tudta akaratát érvényre juttatni. Apró tüzek ezek. de ki-kitörnek a »szunnyadó 8 A feudális gazdasági rendnek az 1848. évi átalakulást megelőző válságára nézve kérdésünk szempontjából ma már több tanulmányra utalhatunk : Révai József : A reformkorszak. I. m. 167 —177.1.; JJngár László : A magyar nemesi birtok eladósodása 1848 előtt. Századok. 1935. évf. 39 — 60. 1. ; Mérei Gyula: Mezőgazdaság és agrártársadalom 1790—1848, Bpest, 1948 ; Pach Zsigmond Pál: A tőkés termelés feltételei a magyar mezőgazdaságban 1848-ban. Társ. Szemle, 1948. évf. 109—123. 1. ; S. Sándor Pál: Az agrárkérdés 1848 előtt. Társ. Szemle, 1948. évf. 6 — 21. 1. : S. Sándor Pál: A jobbágykérdés az 1832/36-os országgyűlésen. Bpest, 1948 ; Stern Pál: Az agrárkérdés 1848 előtt. Valóság, 1947. évf. 366 — 369. 1. ; Spira György : A »szunnyadó láva«. A boml6 magyar feudalizmus munkaerő válságáról. Valóság, 1948. évf. 174—195. 1.; Spira György: A tehetetlen kor. Valóság, 1948. évf. Kny. ; régebbről Takács Mária: Társadalmi állapotok és törekvések Magyarországon 1830—1847. Bpest, 1909. 9 Engels i. m. 28. 1. 10 Kemény Zsigmond: Forradalom után. Pest, 1850. 105. 1. 11 Angyal Dávid: Gróf Széchenyi István történeti eszméi. Bpest, 1907. 45.1.
