Századok – 1952

Tanulmányok - Szabó István: Kossuth és a jobbágyfelszabadítás 509

KOSSUTH ÉS A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS 52 î lenné téve, vagy ha éppen minden kárpótlás nélkül törli el a jobbágyrendszert, azaz a jobbágyot a jobbágyföld tulajdonosává teszi anélkül, hogy a földesúr kárpótlást nyerne feudális birtokáért. Minthogy pedig a nagybirtokrendszer az európai társadalmakban a középkor óta a feudális fejlődés tényezője s a földesúr és a jobbágy feudális viszonyának megszüntetése után is nagyon alkalmas feudális csökevények, a jobbágy viszony maradványainak fenntartására, sőt új feudális viszonyok (pl. ledolgozási rendszer) kialakítására is, a feudalizmus megszüntetésének teljes biztosítékát gyakorlatilag csak a földnek teljesen a parasztok kezére való adása, a földbirtok megoszlásának tervszerű megreformálása, a nagybirtok felosztása jelenti, ami azonban az életben megvalósuláshoz általában csak a jobbágy viszony megszüntetését követő polgári fejlődésben jutott, ha a kérdés ide egyáltalában eljutott. Egyébként a jobbágyság megszüntetése során, amikor a földesúri kárpótlást részben vagy teljesen az államhatalom vállalja magára, az vagy államkölcsön felvételével, vagy kötvénykibocsátással történik olyformán, hogy az állam kamatozó kötvényeket ad a nemesi földbirtokosoknak s- a kamatot és a kötvények fokozatos beváltását a közbevételekből vagy kölcsönből létrehozott kárpótlási (kármentesítési, földtehermentesítési) alap viseli. Nem szükséges fejtegetnünk, hogy à feudális szolgálmányoknak állami kárpótlással vagy éppen anélkül való általános eltörléséhez forradalmi megmozdulások juttatták a jobbágyságot. Franciaországban 1789 augusztus 4-ének nevezetes éjjelén törölték el a jobbágyok földesúri függőségét és szolgálmányait. A megvalósítás azonban a gyakorlatban sok nehézséggel ütközött össze. Ezért 1790 március 15-én a földesúri terhek megváltását önkéntessé tették s mivel az önkéntes megváltást a jobbágyok nem érhették el egykönnyen, az augusztus 4-én eltörölt földesúri hatalom ténylegesen továbbra is fennmaradt. Majd a forradalom fejlődése nyomán 1792 június 18-án kimondták bizonyos feudális jogosítványoknak minden kárpótlás nélkül való eltörlését, a kárpótlásnak mégis helyet engedtek olyan esetben, amikor a földesúrnak e jogai hiteles adományozó oklevelekkel voltak bizonyíthatók. Az 1792 augusztus 25 —28-án kiadott dekrétumokban az évi szolgálmányokat is eltörölték, de a földesúrnak a jogcím bizonyítása esetén megítélendő közvetlen kárpótlás még mindig kétessé tette a jobbágyság felszabadulásának teljes érvényesülését ; ezért az 1793 július 17-én kiadott dekrétum a földesúr minden kárpótlása nélkül a jobbágyoknak teljes és korlátlan tulajdonába adta át földjeiket, úri szolgálmányaikat eltörölte, vagyis a jobbágyföld földesúri birtok jogtól mentesített szabad tulajdonNalakját öltötte fel s a polgári jogegyenlőség elvei szerint megszűnt a jobbágy személye felett a földesúri hatalom joga. Az állam tulajdonába vett egyházi és emigránsi birtokokat pedig az állami kiadások fedezésére 1790 óta árverés alá bocsátották, minthogy azonban készpénzben kellett a föld árát megfizetni, az főként a tőkével rendelkező polgárság kezére került, 1793 június 3. óta az ilyen földeket kisbirtokra felosztva adták el, most már elsősorban parasztoknak. Ez már a jakobinus kormány reformja volt s a jakobinusok 1794 február 26-án lefoglalva a köztársaság ellenségeinek nyilvántartott személyek vagyonát, ezt március 3-án »valamennyi nyomorgó« kielégítésére rendelték. A kiosztásra azonban már nem került sor, a nagyszabású jakobinus agrárreform Robespierre bukásával szintén elbukott. Az európai jobbágyrendszerek eltörlését megnyitó francia forradalom után a nyugati német országokban a XIX. század első felében először önkéntes örökváltságot