Századok – 1952

Szemlék - Kulcsár Zsuzsanna: A mai nyugatnémet burzsoa-történetírás a Historische Zeitschrift tükrében. A Historische Zeitschrift 1950.; 1951. és 1952. évi számainak ismertetése 491

498 KRÓNIKA kevés kivétellel ismét az udvar táborában volt, amely a magyar szabadság fegyveres, eltiprására készült. Az árulás legszembetűnőbb jeleit akkor a hadsereg szolgáltatta s Kossuth, mint az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke elsősorban az áruló várparancsnokok, a szolgálatot megtagadó tisztek ellen vette fel a harcot, hogy a honvédsereg harci erejét biztosítsa. Ugyanokkor igyekezett ellensúlyozni a Bécs oldalán álló arisztokrácia áruló tevékenységét is. Az ő javaslatára hozott határozatot az országgyűlés a külföldről hazatérni nem akaró arisztokraták birtokainak elkobzásáról ; ő irányítja a harcot azok ellen az árulók ellen, akik a betörő császári sereg oldalán szolgálatot vállaltak, életrehívja a rögtönítélő hadi és polgári vegyesbíróságokat az árulók megbüntetésére és kezdeményezi a hivatalos akciókat az áruló arisztokraták vagyonának elkobzására, A fenti — gazdag bizonyító anyaggal alátámasztott — tények ellenére — állapította meg az előadó — Kossuth magatartása a szabadságharc idején a hazaáruló konzervatív arisztokráciával szemben mégis inkább védekező volt, mint támadó. Ennek oka az, hogy Kossuth ragaszkodott a nemzeti egységfront eszméjéhez és ezt az egységfrontot ki akarta terjeszteni olyan rétegekre is, amelyek önmagukat kívülhelyezték azon. Kossuth harca szabadságharcunk árulói ellen azonban így is olyan tanulságokkal jár, amelyeket megszívlelni s belőlük okulni —- mint az előadó megállapította — »a mi nemzedékünk különös szent kötelessége«. * A történeti tárgyú előadások sorát Elekes Lajos Hunyadi Jánosról tartott előadása zárta le. Kiemelte, hogy a XV. században a magyar nép s az összes délkeleteurópai népek fejlődésének központi kérdésévé vált a török hódítók támadásai elleni védekezés. A török hatalom világuralomra tört ; terjeszkedése pedig nemcsak szomszédai függetlenségét s ezzel további fejlődését, de pusztító hadjárataival, a termelőerők tömeges elpusztításával, a meghódított területeken az elnyomás és kizsákmányolás különlegesen durva és kíméletlen formáival a fejlődés meglévő alapjait, addig elért eredményeit is fenyegette. A török terjeszkedést megkönnyítette a délkeleteurópai államok feudális szétforgácsoltsága* Az uralkodóosztály saját lehetőségei fenntartása fejében lemondott a függetlenség védelméről, a fegyveres ellenállás időszakában gátolta a harc eredményességét. Osztályuralmukat - féltve, nem mertek saját népük tömegeire,, a dolgozók hazafiságára támaszkodni a hódítóval szemben. Egymásközti harcaikkal akadályozták az erők összefogását az országon belül és kívül egyaránt, akadályozták a közös védelem megszervezését a főellenséggel, a török hatalommal szemben. Holott a török előnyomulásának csak a dolgozó tömegek hazafiságára, a veszélyben forgó népek összefogására támaszkodva lehetett útját állni. Hunyadi János, törökelleni védőháborúnk nagy hadvezére, felismerte ezeket az összefüggéseket. Hadjárataiban a magyar nép tömegeire támaszkodott, s a magyarországi haderőt új, előremutató elemekkel korszerűsít ette, így sikerült megállítania a török hadak száz éve tartó diadalútját. Diplomáciai és katonai téren egyaránt arra törekedett, hogy a délkeleteurópai népeket összefogja a török elleni harcban. Hadjáratai —- nemcsak a győzelmesek, hanem a vereséggel végződök is — nagy jelentőségűek voltak a magyar nép s a török hódítóktól fenyegetett többi népek önvédelmi harcának kifejlesztése, feltételei megjavítása szempontjából. Hunyadi harcait a magyar nép s a töröktől fenyegetett többi népek tömegei támogatták, az uralkodóosztályok gáncsolták. A nagybirtokosok egymásközötti harca nemcsak az ország függetlenségét fenyegette, de rablásaikkal, pusztításaikkal a piaci kapcsolatok kibontakozását, a békés termelőmunka folytatását is akadályozták. Hunyadi belpolitikájában harcot indított a bárói szövetségek ellen, a központi hatalom erősítéséért. Ebben a harcban sikerült megnyernie azokat, akik a bárók hatalmaskodásaitól saját javaikat, birtokaikat féltették, s akik érdekelve voltak a piaci kapcsolatok kiszélesítésében is. A közép- és kisnemesség naev része Hunyadi mellé állt és támogatták a parasztok is. Magyarországon az egyszerű árutermelésre való áttérés kezdeti időszakában még gyengék voltak azok a belső erők, amelyek az államok központosítását általában szükségessé tették. Követeléseiknek azonban súlyt adott a külső fenyegetés, a török veszély. Hunyadi küzdelmei a központi hatalom erősítésére mintegy előkészítették fia. Mátyás központosító kísérletét. A központosítás külső és belső okai közötti összefüggés az alapja Hunyadi belpolitikájának, államvezetői működésének. Az összefüggések megvilágítását Sztálin élvtárs útmutatása teszi lehetővé, aki felhívta a történészek figyelmét arra, hogy Közép-Európában a központosítás folyamatát »az önvédelem követelményei siettették». Ennek a tanításnak konkrét alkalmazása teszi lehetővé, hogy megértsük és megvilágítsuk Hunyadi harcain keresztül XV. századi történetünk problémáit.