Századok – 1952
Tanulmányok - Király István: A parasztság felbomlásának néhány kérdése (1900–1914) 437
452 KIIIÁLY ISTVÁN a nagyobb állattartást. Ez maga után vonja a nagyobb takarmánytermesztést«.34 A takarmánytermelés kiszorítja az ugart és ezzel felborítja vagy alaposan módosítja a nyomásos gazdálkodást. »Megfigyelhető, hogy 1895-ben azokon a területeken volt a legkisebb az ugar aránya, ahol már ekkor is az átlagosnál jóval nagyobb mértékű szálastakarmánytermesztés (Vas, Zala) vagy kukoricatermesztés (Csongrád, Békés) folyt.«3 5 Marton Andor leírja, hogy a tejgazdaság kialakulása Grabác torontálmegyei községben hogyan változtatta meg a parasztgazdaságok földművelési rendszerét. 1901-ig a községben a nyomásos földművelési rendszer volt az uralkodó. Ezt a rendszert a »két dűlős« rendszer váltotta fel. A határt két részre osztották, egy északi és egy déli részre. Az északi részben vetették az őszi búzát, a déli részben a kukoricát, zabot, mohart, csalamádét, takarmányborsót, zabosbükkönyt és takarmányrépát. Lucernást mindenki ott létesített, ahol akart.3 6 A dűlőket aztán esztendőként változtatták. Feltűnő, hogy a déli részben teljes mértékben olyan növényeket termeltek, amelyek kizárólag az állattenyésztés célját szolgálták. A földművelés rendszerében beállott változás okait így írja le Marton : »A két dűlős rendszer behozatala, s általában az egész község gazdálkodási rendszerének a megváltozása a községi tejszövetkezet megalakulásának köszöni életét. Ennek megalakítása fordulópontot képez a község egész gazdálkodási rendszerében.«37 A szövetkezet 1899-ben alakult. »A tejszövetkezet^ttó'l kezdve valósággal tényező lett a községi gazdálkodás véredényrendszerében. A községi lakosság mindig nagyobb és nagyobb arányokban kezdte felkarolni a szarvasmarhatenyésztést és ennek arányában mindig nagyobb és nagyobb mértékben kezdte termelni a takarmányt a szántóföldeken és hogy ezek termelésének az akkor még fennálló négydűlős rendszerben való gazdálkodás miben sem állhassa útját, az 1901. évben a közbirtokosság kimondotta a két dűlős rendszert.«38 Grabácon tehát a nyomásos földművelési rendszert a vetésforgós váltotta fel. A vetésforgó jellegében tőkés földművelési rendszer. A forgóba azt a növényt illesztik be, amelyből kereslet van a piacon. Vagy azokat a takarmánynövényeket illesztik be, amelyek előmozdítják az állati termékek növelését, vagy az állattenyésztés növelését és így azokat az állatokat tartják, amelyekből .ugyancsak kereslet van. A vetésforgós földművelési rendszer tehát azt jelenti, hogy a parasztgazdaságok egyre jobban függnek az árutermelés rendszerétől. A tejgazdaságok kialakulása nemcsak a földművelési rendszert rendeli alá a piac törvényeinek, hanem a parasztgazdaságban számos- más változást idéz elő. A fokozott állattenyésztés olyan takarmányfélék fogyasztását is maga után vonja, amely a* mezőgazdasági ipar mellékterméke. »A grabáciak évenként sok számos vaggon bükkönydarát és korpát vásárolnak.«39 A tej eladása, a dara és korpa vétele fokozza a parasztgazdaságok pénzforgalmát. A paraszt gazdálkodása egyre inkább vállalkozói jellegű lesz. 34 Kirschanek Ödön: A tej szövetkezetek. Bp. 1914. 110. 1. 36 Kiss Albert: Mezőgazdaságiink fejlődése 1895—1935. Bp. 1944. 118. 1. 36 Marton Andor: Toron tál vármegye gazdasági viszonyai és gazdálkodási rendszere. Bp. 1907. 87—88. 1. 37 U. о. 89. 1. 38 U. о. 39 U. о. 94. 1.
