Századok – 1952
Tanulmányok - Király István: A parasztság felbomlásának néhány kérdése (1900–1914) 437
A PARASZTSÁG FELBOMLÁSÁNAK NÉHÁNY KÉRDÉSE 439 és tőkés gazdaságok« vannak; Ugyanitt kifejezetten arról beszél, hogy a 20—100 holdas csoport »nagyparaszt gazdaság«. Lenin tehát elfogadta ezt a csoportosítást.4 Ezt a csoportosítást nekünk is el kell fogadni azzal, hogy rámutatunk a 20—50 holdas csoportban rejlő ellentmondásra. Semmi ok sincs arra, hogy a középparasztság és a kulákság közötti különbséget elmossuk, mégis az akkori történeti helyzet megengedi, hogy ezt a csoportosítást használjuk. Az első világháború előtt a faluban meglevő kettős ellentét közül a nagybirtokosok és az egész -parasztság közötti ellentét volt a döntő jelentőségű és nem a parasztságon belüh ellentét. Az utóbbi ellentét fejlődőben volt, de még nem vált uralkodóvá. A parasztságon belüli osztályellentétek azért nem kerültek a falusi osztályharc homlokterébe, mert még létezett a feudális jellegű nagybirtok és a politikai életben vezető szerepet játszott a nagybirtokos osztály. A parasztság egészének, így a kulákságnak is érdekében állt, hogy a nagybirtokos osztályt megdöntsék. Demokratikus földreformot, burzsoá demokratikus politikai életet követelt a kulákság az egész parasztsággal egyetemben. Miért? A földbirtokosok gazdasági és politikai hatalmának megdöntése után a kulákság kiküszöbölte volna versenytársát a piacon, a nagybirtokosok földmonopoliumának megtörése után a kulákság tőkefelhalmozásának eddigi korlátjai megszűntek volna, ő lett volna a falu teljesjogú ura. Másrészt reménye lehetett volna arra, hogy országos méretekben is jobban benyomulhatott volna a politikai közéletbe. De megengedhető ez a csoportosítás azért is, mert a parasztság felbomlik a mezőgazdaság kapitalista fejlődése során. A középparasztság legfelső rétegéből egyesek kulákká válnak. Mindez azonban nem zárja ki, hogy a 20—50 holdas csoportban rejlő ellentmondással ne számoljunk. A határt véleményem szerint 30 k. h. körül lehetne meghúzni ebben a korban. A kulákgazdaság egyik főismérve alapján alakult ki ez a véleményem, nevezetesen a bérmunka alkalmazása alapján. A 30 k. h. alatti gazdaságokban két esetben alkalmaznak állandó bérmunkást. Először akkor, ha a gazdaság közel fekszik valamelyik nagyobb városhoz, vagy ha valamelyik fejlettebb mezőgazdasági területről van szó (tejgazdasági övezet, kertgazdasági övezet), xagy abban az esetben, ha a család nem elég népes. Néha még a 30 k. h.-on felüli gazdaságoknál is előfordult ; ha elég népes a család, hogy csak az év nyári szakaszában alkalmaznak bérmunkást (hónapos cseléd, pásztorgyerek). Az 50 holdon felüli csoportokkal egyértelműen mint nagyparaszti, kulák gazdaságokkal kell számolnunk. Visszatérve az 1911-es állatstatisztika adataira, azt látjuk, hogy a szegényparaszti gazdaságok (0—10 k. h.) az összes gazdaságok 65,91%-át tették ki, viszont a birtokukban levő földterület a parasztgazdaságok összterületének csak 24,93%-a volt. Ebben az időben a 10 k. h-on aluli gazdaságok nem tudtak saját birtokukon végzett munkából megélni. A túlnyomó többség még bérmunkát is vállalt. (Vagy a nagybirtokon, vagy a kulákoknál, vagy részes földet művelt, vagy — ha volt lova — fuvarozott.) A szegényebb középparasztság (10—20 k. h.) az összes gazdaságok 20,78%-át adta, a földterületből pedig 26,64% volt a kezén. Ebben a kategóriában levő szegényebb középparasztok közül viszont már csak a népes családok 4 Lenin: Az agrárkérdésről. II. k. Bp. Szikra, 102—-103. 1.
