Századok – 1952
Tanulmányok - Várkonyi Ágnes: A Dunántúl felszabadítása 1705-ben 397
A DUNÁNTÚL FELSZABADÍTÁSA 1705-BEN 429 Simontornyára, tá m as zkodva a Balatonig p rős sáncv onal at épített_ki. mely évelt múlva is a dunántúli kuruc csapatok egyik jelentős állása volt. A várat dél felől is megerősítette azzal, hogy Üj-Palánknál a Sió és a Kapós hídját sáncokkal biztosította.18 4 A szekszárdi hajdúkból álló őrség parancsnokának Csajághy Ferencet tette meg s saját huszárezredéből is hagyott ott egy századot Szily György kapitány vezetésével.185 Ugyanekkor a hajdúság hópénzét, négyszáz forintot a maga pénzéből fize tte ki s miveLa földvári vár az ostrom alatt meglehetősen megrongálódott, annak megjavítáiara es megerősítésére is ad száz forintot.18 6 A szabadságharc gazdasági nehézségei, mélyek a katonák fizetésének rendszertelenségében is megnyilvánultak, már ekkor jelentkeztek. A nemesség nem vállalta a szabadságharc anyagi áldozatait, minden teher a jobbágyok vállára nehezedett. Bottyán felismeri, hogy egyéni érdekei az ország érdekével azonosak s azzal, hogy nem vár a katonák fizetésére, hanem ha a szükség ezt így kívánja, maga gondoskodik róla, az önző és számító nemesség számára is példát mutat. Simontornya élfoglalása után B ottyán észak felé fordul, — útirányát egy Bercsenyinek írott levél s két pátens kibocsátási dátuma jelzi. November 16-án Keresztúron van. Innen számol be Bercsényinek eddigi útjáról és a további tervekről. Pécs és Szigetvár felszabadítására Szekeres István kapitányt küldte, ő maga még aznap Tata felé indul.187 Ugyancsak november 16-án adja ki Bottyán Zala és Somogy vármegyékhez szóló pátensét gélyesről, aznap második állomáshelyéről. Somogy és Zala vármegyében Kisfaludy László gyűjti a hadakat. Bottyán fegyverfogásra szólítja fel a megye népét : Bár seregünk »reánk és Hazánk ellen küzködő hitetlen német ellenségét — már sok izben megtörte és nagyszámú hadait sokszor diadalmunk alá vetette« most ismét itt az ideje »hogy valaki hazájának igaz fia, fegyvert fogjon és országunk szabadságáért igazán hadakozó, Kegyelmetekhez expediált tisztjeinkkel hadban szálljon«. Felszólítja az elszéledt katonákat, hogy mindenünnen gyülekezzenek zászlója alá.18 8 Két nap múlva, nov. 18-án, gyarmati táborából az egész Dunántúlhoz intéz nyílt parancsot : a nemesség keljen fel r é^L-Sza±iaB5ága^aeBd^_^j negyék , varósöktegyék le a «hitet a nemes ország konföderátiójára. Biztosítja a lakosságot ». hogy hadai nem prédálnak, fo sztogatnak és senki lak óhelyét el ne hagyja, aki m ásk ént cseIekszikT"azz5I ugy bám iak.'Tfíínt"" az ellenséggel. 1 0 " llyén"Tíáhgon csak az szólhat, aki a legteljesebb mértékben tisztában van a dunántúli állapotokkal. Bottyán jóLismerte a nemesség határozatlan magatartását, de jnem veti szemükre az addlgTüűtlenségéket, hisz en ezzel gTCsászámk malmára hajtaná a vizet. Amíak RZOiibäli a leghatarozottabb mértékben az elejét veszi, hogy a nemesség megismételje ingadozó, kétkulacsos politikáját, mellyel az előző esztendőkben csak kerékkötője volt a kurucok dunántúli győzelmeinek. Tínttvá.njTpniJvnT- halnga.tást ; yálaszútra állítj a a nemességet, vagy a szabadságharc ügye mellé áll, vagy ellenségnek tekinti s akkor nem érdemel kegyelmet. 181 Thaly K. : Gr. Bercsényi család. III. к. 476. 1. 185 Bottyán beszámolója Bercsényinek. Keresztúr, 1705. nov. 16. A. R. IX köt. 271—272. 1. 186 U. o. 18 ' U. o. 188 A. R. IX. 272—273. 1. 189 U. o. 274—277. 1. 0*