Századok – 1952

Tanulmányok - Várkonyi Ágnes: A Dunántúl felszabadítása 1705-ben 397

420 VÁRKONYI ÁGNES sem lakja«.13

1

»Az egész Somogyságot már annyira el pusztították, hogy egész Péchigh, az Balatontul fogvást csak mind pusztaságh«.13

2

»Somogy vármegyét az Vadak lakják«, embert alig találni. Zala vármegyében »hol -szüntelen volt az sedes belli kő hátán kőnél egyebet nem lát ember«.133

Hasonló állapotok uralkodnak Mosony, Győr, Komárom, Veszprém, Fejér megyében. A teljes pusztulás képe tárul elénk egy 1705 októberi levél leírásából : »Ezen az földön is hasonlóvá lészen az vadon bakonsághoz, mert édes fiam uram, nincsen kiben reménlenünk, hogy megszabadítson egyedül az ur Isten, ki fordíthatja jóra állapotunkat«.13

4

A »Dunántúli siraloq^lak-ban a magárahagyott és védtelen jobbágyság panasza szólal meg : Rólunk is lehúzták öltözetünket, Mezítelen hagyták az mi testünket, Hurczoltak, rútul kínoztak bennünket, Levágtak bennünk nagy sok ezeréket. Gonosz ellenségünk jaj ! elpusztíta, Sok várost, falukat fölgyujtogata, Szép épületit mind összerontotta, Annak lakosit mind az kardra hányta. Jaj, már oda vagyunk, mert csak bujdosunk, • 1

Egy helybül más helyre hordozóskodunk : De sohul sincs barátságos lakásunk, Az erdőn széjjel gunyhókban nyomorgunk«.13

5 A Dunántúl a szabadságharc első esztendeiben sokat szenvedett. De tévedett Heister, mikor »azt hitte, hogyha lemészárolja a gyerekeket és szabadjára engedi a katonák kegyetlenségét, rémületet kelthet a nép lelkében s visszatarthatja a fegyverfogástól«.136

A dunántúli erdőségekben a bujdosók szították az ellenállás tüzét s csak jó vezetőre volt szükség, hogy fellángoljanak a kuruc harcok. II. Bottyán János felszabadító hadjárata A dunántúli állapotok is megerősítették annak szükségességét, amit a szabadságharc általános helyzete — Ugrbeville erdélyi hadjárat

a — nyilvánvalóvá tett : elérkeze

tt__az alkalmas pillanat, a, Dunántúl fel

szabadításáért induló hadmű

veleteit megkezdésére. Az elmúlt évek eseményei megmutatták, hőgyThinántúTon csak erős és jólszeryezgtLsereggel s a lakosság szoros együttműködésével es támogatásával lehet eredményt elérni. Katonailag képzett éïï~Mtor vezetőre volt szükség, aki^ ismeri a nép

et és aki-irarrt arlakössag is bizalommal viseltetik. Aki átmegy a Dunán, annak 131

U. o. 48. 1. 132

U. o. 129. 1. 133 Gr

óf Széchenyi György levelei báró Ebergényi Lászlóhoz. 169-—172 1. 134

U. o. 181—82. 1. 13ï Thaly K.: Adalékok a Thököly és Rákóczi-kor irodalomtörténetéhez. Pest, 1872. II. k. 60. 1. (Dunántúli siralomdal). 136

Rákóczi Ferenc Emlékiratai 83. 1. I