Századok – 1952
Tanulmányok - Várkonyi Ágnes: A Dunántúl felszabadítása 1705-ben 397
418 VÁRKONYI AGNES találták magukat a köz ömbösség gel, 7,a,vart össze-visszasággal. Dunántúl ' kurucváró feszültségét a kiábrándulás és kedvetlenség váltotta fel. Még akik jelentkeztek is a kuruc seregekbe, visszahúzódtak. Vas vm-ben némely hadfogadó tisztnek négys? áznál több ember is »kezet adott«. A számos jelentkező közül azonban alig maradt valaki, aki ténylegesen beállt a seregbe. A megye kénytelen kemény parancsban kiadni, hogy, ha »valaki lovas, gyalog, fegyveres vagy fegyvertelen hadi tisztviselőnek ajánlást tett, szót, kezet adott, kemény büntetés alatt tisztviselőihez menjen ... ha egyszer tetszett, el kell menni«.119 A lakosság hangulatát nem lehet azonban szigorú paranccsal megváltoztatni. A kurucnak állt jobbágyok is »kóborlani« elszélednek.1 2 0 Károlyit súlyos f elelősség terheli azért is, mer tDjinántúl kurmiérzalim'í- UiUq.4>;á.mi. elől elzárta a szabadságért küzdők táborába vezető uta t^jVlikor a fiatal nemzeti hadseregben minden emberre szükség volt, a csak a maga hasznát néző főúr megakadályozta, hogy ez a hadsereg lelkes, harcrakész emberekkel bővüljön. Ugyanakkor nagymértékben fellángolt a belső anarchia. A vezető nélkül maradt jobbágyok nem mondtak le a harcról, csakhogy a maguk útját a számukra legközelebbi ellenséggel való leszámolással kezdték meg. Rossz hatása volt a Károlyi katonák semmi korlátot nem ismerő fegyelmezetlenségének is. A mórichidai jobbágyok maguk mondták : »nekik most senki sem parancsol«, nem függnek sem földesúrtól, se »Méltóságos Fejedelemtől«, se Károlyitól.121 "Fé|n vfil^Ji^^v lieJy^jfjlU'gi'í villongásokban, fgudáligjs érelmek megt orlásában forgácsolódikszetar^pforrad almi ereje. Vas vármegyében a Tótsagon »4 vagy 5 száz paraszt esszevèrte magát7és az nemeseket, ugy tisztviselőket tűzzel sütögetnek, kinozzák és pénzt sajtolnak tőlük«.122 A parasztság azzal a kizsákmányolással akar leszámolni előbb, amelyik közelebb van, elérhető számára ; nem látja meg a harc helyes útját, mert a népellenes Károlyi kizárja őt onnan, ahol a közös ellenség ellen harcolhatna. A falvak református lakossága elérkezettnek látja az időt, hogy vallási sérelmeit megtorolja. Hosszú évek elfojtott gyűlöletével fordulnak a katolikus plébánosok ellen, a Habsburgokat szolgáló pápisták ellen. A mórichidaiak fegyveresen törnek a plébános házára, a falu katolikus lakóinak menekülniök kellett.12 3 Kenessén, Fülen, Eösön, Hajmáskéren a lakosok katonákat fogadtak a plébánosok ellen. Felverték és kifosztották a templomokat. A fokszabadi és kiliti plébánost a »feiszékkel, botokkal, csákányokkal, bárdokkal- rájuk törő jobbágyság megeskettette, hogy soha erre a vidékre vissza nem jönnek«.12 4 A kőszegiek a luteránus prédikátor bevonulásából rettenetes confusiot és »emberhalálokat« jósolnak.12 5 A parasztság helyesen látta, hogy a katolikus klérus a Habsburgháfc érdekeit szolgálja, de nem mérte fel azt, hogy most minden erővel a legnagyobb ellenség, a gyarmatosító Habsburg hatalom ellen kell fordulnia, így az a nagy forradalmi lend ület, mely jelentős mértékben előrevitte volna a kurucok dunántúli harcait, most szétforgácsolódot t és kimerült a helyi, a falu határokon^túl nem terjedő megmozdulásokban. KárolyTahelyett, hogy létrehozta volna az ország .nyugati részén is az egységfrontot, semmit nem 119 U. o. 100—101. 1. 120 U. o. 106—106. 1. 121 U. o. 315. 1. 122 U. o. 100—101. 1. 123 TJ. o. 315. 1. 124 OL. : Kamarai It. Miscellanea Eclesiast. Fasc. 53. Nro 48. 126 A. R. I. k. 59—60. 1.
