Századok – 1952
Tanulmányok - Várkonyi Ágnes: A Dunántúl felszabadítása 1705-ben 397
416 VÁRKONYI ÁGNES a pápaiak küldtek 60 lovast a kóborlók felkutatására, »kik nyomoztak ugyan, de bizonyos híreket nem hallván« Tamási faluba szállottak éjszakára . . . »éjfél tájban — mint egy száz kurucz meg ütötte őket, negyven több, s kevesebb lovakat . . . elnyerték . . . ruhájukat, fegyvereket«.108 A császári csapatok s a vármegye minden próbálkozása s üldözése ellenére a Dunántúlon egyre erősödött, sokasodott a bujdosó kurucok száma. U0 -^ nya r ára 4)ár i'io-y alakul a_helyg«t. hogyha kóborlók miatt, akiknek száma »iszonyii sok« — »emberséges ember« — [laj^anc] m ár nem is járhat háborítatlanul.10 9 A Dunántúl társadalmának a Rákóczi szabadságharc első harmadában tanúsított állásfoglalását a sokrétűség jellemzi. A főnemesség nyíltan szemben áll a felkelőkkel és kiszolgálja a császáriakat; a parasztság s a végváriak nyíltan szemben állnak a császáriakkal és segítik a felkelőket. A két tábor között a közepnemesség teszi óvatos sakkhúzásait : egyet a császáriak, kettőt a kurucok, majd egyet a kurucok és hármat a császáriak javára. A középnemesség magatartásában egyedüli határozott tendencia a határozatlanság, mely tulajdonképpen az önző számítás s az óvatos jólhelyezkedés megnyilvánulása volt. Ebből az ingadozásból a sikeres kuruc harcok azonban föltétlenül Rákóczi mellé állítanák. A kurucérzelmű parasztság és végváriak politikai öntudatbsodására nagy hatással volt a bujdosó mozgalom. Ezek meggondolásával méltán felvethető a kérdés, hogy ilyen lehetőségek mellett, mikor a lakosság széles együttműködésér e és támogatására lehet számítani". "miért ricnT"sTker ül t m i rul ezi Л ei g kiirne csapatoknak jelentős es~ tartós eredmények et elérni а. П цпн^"1^ Eszterházy Antal szerint »az ©man tul lévő iold ehhez az földhöz képest respective fatalis terra szokott lenni.«110 Az adatok azonban megcáfolják a mágnás főtiszt valóságot elleplező', a tények helyett a véletlen szerencse babonás hiten alapuló magyarázatát. A Dunántúlra átmenő kuruc főtisztek távol -álltak a néptől, nem értették, nem tudták összefogni és megszervezni a dunántúli lakosságot. A Dunántúlon kuruc hadműveleteket vezető főtisztek [gr. Forgách Simon, Esterházy Antal' és Dániel, Károlyi Sándor] közül Károlyi alakja a legtipikusabb példája a tehetetlen mágnás főtisztnek, aki felelőtlenségével és hozzá nem értésével többet árt, mint használ a szabadságharc ügyének. Károlyi három alkalommal vezetett kuruc sereget Dunántúlra. 1704 elején", majd nyarán s végül 1705 januárjában nïëgy~atnc"Dunán. Hadjáratának célját első hadjárata alkalmával, 1704. május 25-én Diószegen kiadott jelentésében fejti ki, s részletesen beszél azokról a pusztításokról, melyeket a németek a »Dunán innen« [Dunántúl] vittek végbe.111 Dunántúlnak azonban szomorúan kellett tapasztalnia, hogy Károlyi csapatai, ha prédálásról, a szegénység húzás- vonásáról, fosztogatásról van szó, nem sokban különböznek a császáriaktól. Károlyi nem törődik a dunán túli Jobbágysággal, nincs arra gondja, hogy k éd vezoh h hel yzet et teremt sen szamnkra. т щртп a magas sarcokat szám és mérték nélkül veti ki a falvakra és városokra.112 A lakosság 108 U. O. 109 Gróf Széchenyi György levelei Ebergényi Lászlónak 179. 1. 110 Thaly K. : Bottyán János 63. 1. 111 SÍKK : T. Gy. Fol. Hung. 1389. XXIII. 563—564. 1. ífc Witnyédy Zsigmond, Moson megye alispánja beszámol arról, hogy a megye milyen nagy nehézségekkel küzdve tudja beszedni a 4000 Frt sarcot. A. R. I. 120. 317. 1.
