Századok – 1952
Tanulmányok - Várkonyi Ágnes: A Dunántúl felszabadítása 1705-ben 397
400 VÄBKONYI AGNES főtisztei : Károlyi Sándor, Forgách Simon, Eszterházy Antal és Dániel vezetik, de tartós eredményeket nem tudnak elérni. Károly i 1704 tavaszán első dunántúli szereplése alkalmával felszabadí totta az egész országrészt, de helyzetét nem tudta megszilárdítani s a császáriak hetek alatt kiszorították őt onnan. Az 1704-és 1705-ös kuruc próbálkozásoknak mégis nagy a_ jelentőségük : a kurucok rövid ottléte alatt Dunántúl minden társadalmi osztályának állást kell f oglal nia a felkelés ugye mellett, vagy az ellen, s mikor a kurucok visszavonultak, kiderült, hogy ez az állásfoglalás mennyire volt őszinte vagy mennyire volt csupán a helyzet diktálta megalkuvás. À dunántúli vidéken ez a körülmény sajátságos állapotot teremtett : több mint két esztendőn keresztül a .császáriak állandó jellegű megszállása mellett rövid időre megjelennek a kuruc portyák, elíízik a császáriakat, majd ismét a császáriak kerülnek fölénybe, de számolni kell a kurucökújabb támadásával. Ег а könümény _ arra kényszeríti a lakosság minden Tétegét, hogy leplezetlenül megmutassa valódi arculatát : ingadozás, a pillanatnyi helyzettel való megalkuvás^ vagy egyértelmű kiállás minden esetben ; császáriak teljes kiszolgálása vagy kitartás a kurucok mellett. Dunántúl társadalmának különböző osztályai 1704 — 5 folyamán különböző, de osztályhelyzetükre annál inkább jellemző magatartást tanúsítottak. A^Jőri£messég \ szerepe nem kétséges. A dunántúli főnemeseket még szorosabb száTak fuzték Bécshez^ mint az ország egyéb területeinek mágnásait. Közülük »sokan nősültek Ausztriából vagy Steyerországból, mások Bécsben nevelkedtek és örökös birtokaik voltak Steyerország, Ausztria vagy Morvaország határán. Ez volt az oka annak, hogy szívükben Ausztriához szítottak és hogy nem akarták kockára tenni birtokukat és vagyonukat . . .«5 . A főnemesség soraiból számosan voltak, akik hirtokaikai^fé It ve, a nagyobb érvényesülés reményében, vagy sértett hiúságtól vezetve a szabadságért harcolók táborába álltak. Dunántúl eïnemètësitetF_ mágnásai között__azonban csak elvétve akadt, az egy Esterházy Antal, aki, ha nem xs az első esztendőben — hanem csak mikor már kibontakoztak a nemzeti függetlenségi harc perspektívái — odaállt a kurucok közé. / A Dunántúl legjelentősebb birtokosai : Esterházy Pál, a Batthyányak, Draskovicsok, Ebergényiek, akiknek számos »várai, kastélyai, lakóhellyei és residentiai vannak«6 a szabadságért harcoló nép elnyomójának szolgálatában állnak. A dunántúli császári csapatok főparancsnokai : Nádasdy Ferenc, Esterházy Gáspár, Batthyány Ferenc. Ezek a nagybirtokosok most leplezetlenül megmutatják, hogy a nép ellenségei, mert nemcsak, hogy az ellenség táborában vannak, hanem tevékenyen részt vesznek a szabadságharc leverésében. Érdekeik a császár érdekeivel azonosak. Félnek a fegyvert fogott néptől. Ha valamelyik vidéken föllángolnak a kuruc harcok, megjelennek Rákóczi portyázói, a császárt szolgáló főúrid birtokos ok Bó co bi ztonságos falai jvagyjegalább is^az" osztrákhatárok mögé menekülnek. Bécsbe menekül a vasmegyei főispán, grT ErdődylSándof КагОТуНштйсэл —elől.7 Gr. Széchenyi György, aki Belatincba fut széplaki és sopronmegyei jószágáról, megelégedetten írja br. Ebergényi Lászlónak : »Az több úri rend is, kik jószágukról ide 5 II. Rákóczi Ferenc Emlékiratai Bp. 1951. 71. 1. 6 Márki Sándor (közi.) : gr. Gyulai Ferenc naplója 1703—1704. Bécs, 1928. 26. 1. 7 Széchenyi Könyvtár Kézirattár (továbbiakban : SzKK.) Nádasdy Ferenc levelezése. Fol. Hung. 181. II. k. 98. 1.
