Századok – 1952
Tanulmányok - Heckenast Gusztáv: A besztercebányai bányászfelkelés (1525–1526) 364
Л BESZTERCEBÁNYAI BÁNYÁSZ TELKE LÉS 393 és elvetemedett emberek, akik már minket is nyilvánosan fenyegetnek, meg fognak rohanni, ki fognak fosztani és tűzzel fognak elpusztítani bennünket is«. Ezért a körmöcbányaiak még fallal körülkerített városukban sem érezték magukat biztonságban s éjjel-nappal résen voltak, nehogy a besztercebányaiak az ő bányászaikat is rábeszéljék és maguk mellé állítsák.138 Még a távoli Korponát is rettegéssel töltötte el a bányászfelkelés híre. Selmecbányához intézett levelükben a korponai patríciusok kölcsenös segítségre és támogatásra hívják fel a többi városokat, »mert senki sem tudja, hogyan és hol fog ez végetérni«.13 9 A besztercebányai felkelés hatalmas arányait sejtteti nagylucsei Dóczy Ferencnek, Bars megye főispánjának a besztercebányai események hírére Selmecbánya város tanácsához intézett levele is. Dóczy mindenekelőtt annak a meggyőződésének ad hangot, hogy Besztercebánya az ő korukban már nem fogja újra elérni eddigi virágzását. Reméli, nem igaz az a hír, hogy már Selmecbánya is Besztercebánya sorsára jutott. Lelkükre köti, hogy éjjel-nappal maguk a polgárok őrizzék a várost, ne bízzák az őrszolgálatot a bányászokra. Ő még az eddigieknél is nagyobb arányú és rosszabb dolgoktól tart ; forduljanak ezért a városok egyenesen a királyhoz és a királynéhoz segítségért ; ő minden rendelkezésére álló erővel kész segítségükre sietni. A gyors beavatkozást nagyon fontosnak tartja, mert attól kell félni, hogy a rossz pénz miatt s felhasználva a nemesség egyrészének távollétét, a parasztság is csatlakozni fog a felkeléshez, s így a bányászfelkelés parasztháborúvá fejlődhetik.140 Az átütő siker azonban, amelytől a szomszédos városok patríciusai és a megyei feudális urak rettegtek, mégsem juthatott a felkelőknek osztályrészül. Besztercebánya városát felgyújtották ugyan, de a vártemplomot és az ott felhalmozott fegyvereket nem tudták birtokba venni. Lehetséges, hogy ezért maradt el a szomszédos bányavárosok munkásnépének csatlakozása. A besztercebányai felkelők kértek segítséget a Selmecbányái és körmöcbányai bányászoktól, azonban számottevő támogatást nem kaptak. Az egyik elfogott felkelő vallomása szerint Körmöcbányáról négyen, Selmecbányáról pedig ketten jöttek csak segítségükre, ez utóbbi kettő, Nebojsza és Tappen is az ellenük felvonuló feudális seregtől szökött át, tehát csak a felkelés végére érkezhetett meg.141 A török ellen hadbavonult II. Lajos király a Duna melletti bátai táborból augusztus 18-án Erdődy Benedeket küldte a bányászfelkelés elfojtására.142 Ekkor azonban a felkelés már le volt verve. A besztercebányai felkelők elnyomására a zólyommegyei nemesség vonult fel Hany Mátyás zólyomi várnaggyal az élen ; lehetséges, hogy a szomszédos megyék is — Dóczy ígérete szerint — segítségül jöttek, ezenkívül Selmecbánya, Körmöcbánya és Libetbánya is nagy erőket vonultatott fel. Mária királyné Thuróczy Miklós személynököt küldte a bányavidékre.14 3 A magyar nemesek nem jelentek meg a mohácsi csatamezőn, ahol a haza szabadságáért és önállóságáért kellett megküzdeni a magyar nép leigázására törő, pusztító, hódító törökkel, de néhány nap alatt 138 OL. Dl. 24.320. 138 OL. Selmecbánya lt. II. 215. 140 OL. Selmecbánya lt.II. 214. 141 Besztercebánya lt. 45. fasc. 55. t. 142 Fraknói: Magyarország a mohácsi vész előtt, 205. 1. 2. jz. 143 OL. Selmecbánya lt. I. 168.
