Századok – 1952
Tanulmányok - Heckenast Gusztáv: A besztercebányai bányászfelkelés (1525–1526) 364
Л BESZTERCEBÁNYAI BÁNYÁSZ TELKE LÉS 389 A márciusi felkelés vallásos vonatkozásait is megemlítő források egybehangzóan lutheri irányzatúnak vallják a mozgalmat. Burgio Antal báró, pápai legátus azt írja a felkelőkről, hogy »mind meg vannak fertőzve az átkozott lutheránus eretnekséggel« :11 8 Werbőczy királyi megbízólevele a bányavárosokba kiküldött bizottság feladatává teszi azon szakadárok és lázadók megbüntetését, akik megvetvén az isteni és emberi törvény félelmét, fölkeltek a városi' hatóságok, továbbá a katolikus vallás és klérus ellen,11 9 és a nádori ítéletlevél is »a lutheri szekta és az átkos eretnekség« elnyomásáról beszél, és arról, hogy a besztercebányai munkásoknak meg kellett esküdniök, hogy »örökre lemondanak az említett lutheri eretnekségről«.12 0 Pápai legátus, király és nádor tehát egyértelműleg lutheri eretnekségről beszélnek. Azonban közismert Luthernak a német parasztháborúval szemben elfoglalt álláspontja, minden világi felsőbbség ellen irányuló felkelést kárhoztató magatartása és ismeretes az is, hogy Luther már évekkel a német parasztháború előtt elárulta a reformáció forradalmi balszárnyát. Amikor tehát az •állítólag lutheránus bányamunkások sztrájkolnak és fegyveres felkelést hajtanak végre, akkor egyáltalában nem tanúsítanak lutheri magatartást. A forrásoknak a felkelők vallási meggyőződésére alkalmazott megjelölése így ellentmond az ugyanezen forrásokban leírt fegyveres felkelés tényének. A besztercebányai mozgalom résztvevőit tehát nem tekinthetjük minden további nélkül lutheránusoknak, még abban az esetben sem, ha ők — nem ismerve Luther 'árulását — saját magukat lutheránusoknak tartották volna is. Csak ha így járunk el, akkor követjük Engels útmutatását, aki a parasztháború kezdetével kapcsolatban álló radikális propagandát nem aszerint értékelte, ahogyan a régi hit hívei általában nevezték, hanem tartalma és jellege alapján.12 1 A besztercebányai felkelés esetére is érvényes Szmirin szovjet történész figyelmeztetése : »Már Zimmermann (a német parasztháború történetének száz évvel ezelőtti forradalmi demokrata feldolgozója) joggal felhívta a figyelmet arra, hogy a parasztháború katolikus krónikásai a forradalmiság minden megnyilvánulását Luther és a »lutheri szekta« kezeművének tekintik és így olyan eszméket és cselekményeket tulajdonítanak a lutheri reformációnak, amelyekhez semmi köze sem volt.«122 A bányamunkásság reformációja kétségkívül a lutheri irányzatból fejlődött ki, azonban a mozgalom kibontakozása és nyílt felkelésbe való átnövése során objektíve már túlhaladta a lutherizmus szociális programmját. A felkelő bányászok a lutherizáló prédikátorok általánosságban mozgó társadalomkr tikáját a maguk érdekei szerint konkretizálták s harcuk szolgálatába állították. így válhatott a lutheri polgári reformáció, amely megindulásakor —, »jóllehet a korábbi polgári eretnekség követelésein nem ment túl, nem zárta és nem zárhatta ki az ennél továbbmenő irányzatokat sem«,123 — a németországihoz képest fejletlen viszonyok között egy plebejus, bányászfel.kelés ideológiájává. 118 Mon. Vat. II. sor. I. köt. 334. 1. 119 OL. Selmecbánya lt. II. 576. ' 12 0 E. T. E. I. köt. 253. 1. 121 V. ö. Szmirin, M. M. : Народная реформация Томаса Мюнцера и великая крестьянская война. (Münzer Tamás népi reformációja és a nagy parasztháború) Moszkva-Leningrád, 1947. 399. 1. 122 Szmirin i. m. 248. 1. 123 Engels: A német parasztháború. 30—31 1.
