Századok – 1952
Tanulmányok - Heckenast Gusztáv: A besztercebányai bányászfelkelés (1525–1526) 364
A BESZTERCEBÁNYAI BÁNYÁSZFELKELÉS (1525—1526) A magyarországi munkásság őseinek a története távoli évszázadokba nyúlik vissza. Középkori történetünk forrásai számos bányász-, kézműves-és szőlőmunkásmozgalom emlékét őrizték meg számunkra, de ezeknek a mozgalmaknak, a szocialista munkásmozgalom ez »előfutárai« történetének feldolgozásával legtöbbnyire adós maradt a polgári történetírás. A felszabadult népi demokratikus országok történészeire vár a feladat, hogy feltárják a középkori bányászok, kézművesek és napszámosok osztályharcát, hogy beleágyazzák e mozgalmak történetét népeink közös történeténjk egészébe. Az 1525—26. évi besztercebányai sztrájk és felkelés a Garam-menti bányavárosok munkásnépének legnagyobb arányú középkori megmozdulása, a magyarországi bányamunkás-mozgalmak történetének egyik jelentős fejezete volt. Nem meglepő tehát, hogy a klerikális és reakciós történészek mindent elkövettek a mozgalom jelentőségének elleplezésére, az első fegyveres magyarországi munkásfelkelés agyon hallgatására. Rendkívül tanulságos ebből a szempontból röviden megvizsgálni a besztercebányai mozgalom historiográfiáját. Az 1526. évi besztercebányai eseményeket a magyar történetírásban először a volt jezsuita Katona István említ i a XVIII. század utolsó évtizedében. Nézete szerint a német fejedelmeket a lutheri reformáció és a német parasztháború akadályozta meg abban, hogy II. Lajos magyar királynak a török ellen segítséget adjanak, s úgy látja, hogy a reformáció és a vele karöltve járó lázadás szelleme »már Magyarországon is annyira elterjedt, hogy a fiatal királynak egyaránt kellett harcolnia mind a belső; mind a külső ellenséggel«. Ezen állításának alátámasztására közli Werbőczy István nádornak 1526. április 13-án Besztercebányán kelt ítéletlevelét.1 Engel János Keresztély beállítja Werbőczy besztercebányai vérbíróságát a kor politikai történetébe és arra mutat rá, hogy Werbőczy kiküldetése a bányászfelkelés elnyomására tulajdonképpen udvari cselszövés volt, a nádor megbuktatásának minél zavartalanabb előkészítésére.2 Fessier Ignác Aurél — helytelenül — az 1525. évi hatvani országgyűlésen hozott lutheránus-ellenes törvény következményének tekinti a besztercebányai mozgalmat ; lecsillapítását Werbőczy szónoki tehetségének érdeméül tudja be, s az idill zavartalansága kedvéért hallgat a nádor parancsára végrehajtott kivégzésekről.3 1 Katona, Stephanus : História critica regum Hungarian . . . Tom. XIX. Budae, 1793. 579—588. 1. 2 Engel, J oh. Chr.: Geschichte des ungarischen Reichs. III. Bd. Wien, 1813. 2. rész, 272. 1. 3 Fessier, I.A.: Geschichte der Ungern und ihrer Landsassen. VT. Bd. Leipzig, 1823. 246. 1.
