Századok – 1952

Tanulmányok - Rákosi Mátyás: Népi demokráciánk útja 24

NÉPI DEMOKRÁCIÁNK l'TJA 25 és összeomlása után egy sor országban forradalom tört ki, megalakultak a kommunista pártok, vagy elkezdődött a szociáldemokrata pártok munkástömegein belül az áramlás a Kommunista Internacionálé felé. A proletárdiktatúra megrágalmazása és befeketítése részben ezeknek a forradalomra iránytvevő munkástömegeknek visszatartására vagy elriasztására szolgált, részben »ideológiai« előkészítését és alátámasztását jelentette annak az imperialista fegyveres támadásnak, melyet Amerika, Anglia, Franciaország és Japán nagytőkései a Szovjetunió ellen 1918-ban megkezdtek és 1919-ben fokozni akartak. A »törpe kisebbség terrorjáról« szóló rágalmak »felszabadító jelleget« voltak hivatva kölcsönözni az imperialisták fegyveres intervencióinak és azon kísérleteinek, hogy a Szovjetunióban erőszakkal visszaállítsák a cári nagybirtokosok és tőkések véres, elnyomó diktatúráját. Az amerikai háborús gyújtogatok vezette »szabad világ« mai célkitűzései lényegében hasonlók. Vissza akarják hozni elsősorban a népi demokráciák felszabadult dolgozói nyakára a régi elnyomókat, nálunk az elűzött feudális nagybirtokosokat, nagytőkéseket, horthysta csendőröket és tábornokokat. Azzal a rágalommal szemben, hogy az orosz proletárdiktatúra a kisebbségre támaszkodik a többséggel szemben, elsősorban maga Lenin vezette a I harcot, aki egyenesen felvetette a kérdést : mivel magyarázható az a »csoda«, hogy a bolsevikok, akik 1917-ben a választáson a szavazatok egynegyedét kap• ták, le tudták győzni a tőkés ét kispolgári pártok koalícióját, amely a szavazatok háromnegyed részével rendelkezett. Erről a problémáról külön cikket írt Lenin »Az Alkotmányozó Gyűlési választások és a proletárdiktatúra« címen 1919 decemberében*. Lenin e cikkben mindenekelőtt közli a választási I számokat, melyekből kiderül, hogy a bolsevikok megkapták az összes szava-i zatok 25%-át, 9 milliót. Ezzel szemben a mensevikek, az orosz szociáldemokraták különböző csoportjai alig 4% szavazatot kaptak. A szociálforradalmárok vagy eszerek, ahogy kezdőbetűik alapján nevezték őket, a parasztság pártja, 58%-át kapta a szavazatoknak, a burzsoázia és nagy> birtokosok pártja, a kadétok, a szavazatok 13%-át kapták. A proletárforradalom győzelmének első előfeltételét Lenin abban látja, hogy a bolsevikok az 1903-tól 1917-ig tartó 15 esztendős küzdelemben megszervezték, kikovácsolták és megacélozták pártjukat, a proletáriátus élcsapatát és szívós, következetes harcban leleplezték, megverték és kiszorították a megalkuvó, áruló szociáldemokrata mensevikeket, akik a proletáriátuson belül versenytársaik voltak. A választásokon ez úgy mutatkozott meg, hogy a bolsevik párt 9 millió szavazatot kapott, a mensevikek 1 700 000-et. Ennek a harcnak a tanulságait Lenin a fenti cikkben így vonta le : »Ilyen harc nélkül, az opportunizmus feletti előzetes teljes győzelem nélkül szó sem lehet a proletáriátus diktatúrájáról. > A bolsevizmus 1917—1919-ben nem győzte volna le a burzsoáziát, ha előzőleg, az 1905—1917-es években nem tanulta volna meg, hogyan kell legyűrni és könyörtelenül kiűzni a proletár élcsapat pártjából a mensevikeket, vagyis az opportunistákat, reformistákat és szociálsovinisztákat.« »1917 novemberében a proletáriátus óriási többsége a bolsevikok mögött állott. A proletáriátus soraiban velük versenyben álló párt, a mensevikek pártja, ebben az időben teljesen szét volt verve.« Lenin ehhez hozzá* A cikk megjelent : Lenin-Sztálin : Az Októberi Forradalomról c. kötetben. Bpest, Szikra. 1949. 117. és következő oldalak.