Századok – 1952

Szemlék - I. Tóth Zoltán: Parasztmozgalmak az Erdélyi Érchegységben 1848-ig (ism. Trócsányi Zsolt) 256

SZEMLE 259 jelentős mértékben az erdélyi parasztságot jelentette —- történetének kérdéseihez. A marxizmus-leninizmus megismerése adta meg számára annak a lehetőségét, hogy tudatosan a parasztság oldalára álljon. A gyarmati kizsákmányolás kérdésével az ismertetés előbbi részében többhelyütt foglalkoztunk, ezért itt nem térünk ki rá. A nemzeti kérdés helyes feltevésére a mű két kiemelkedő részéből : A Horia-felkelés ábrázolásából és Varga Katalin harcának összegezéséből idézünk egy-egy részt. A Horia-felkelést jellemezve, I. Tóth Z. a következőket írja : »A felkelés nem valamely nemzetiség ellen, hanem általában a feudalizmus ellen irányult, ennek megtestesítője pedig a magyar földbirtokos osztály volt.« (123. o.) »A magyar nemeseket vagy kiirtják, vagy ortodoxokká, azaz románokká, azaz parasztokká lesznek.« (125. o.) Varga Katalin harcát összegezve, megállapítja : »Magyar asszony szentelte életét a román jobbágyok ügyének ós szenvedett érte hosszú rabságot. Román parasztok vallották vezetőjüknek a magyar asszonyt, mert megbizonyosodtak róla, hogy teljes hittel küzd értük.« (276. o.) Fejtsük ki bővebben az ezekben a tételekben foglaltakat. Az az ellentét, amely a tárgyalt időszakban Erdélyben románok és magyarok közt fennáll, alapjában jobbágyok és földesurak ellentéte. A román jobbágy ezért tud együtt harcolni a magyar és szász jobbággyal a magyar (és román) földesúr ellen. Ezért válhat gyűlöletessé a román Saguna a román parasztok előtt. Varga Katalin vezetőszerepe a parasztok harcában ehhez a kérdéshez kapcsolja a kisnemesség kérdését. A kisnemesség állásfoglalása nem egyöntetű, legalábbis még további kutatásra van szükség ebben a kérdésben. Fokozottan áll ez a magyar kisnemességre, amelyet, még a románnál is inkább, ezer szál fűz a feudális urakhoz, s ezért igen gyakran alkotja azok tömegerejét. Tény azonban, hogy nem Varga Katalin az egyetlen magyar kisnemes, aki az erdélyi parasztmozgalmak ólén állt vagy sorában haladt (1848-ban számos ilyen esetet találunk). A jobbágyok akkor is semlegesként tekintenek rájuk, ha nem csatlakoznak a parasztmozgalomhoz. * A mű fogyatékosságait illetően két kérdésben kívánunk a szerzővel vitába szállni. Általánosságban véve : a gazdagon dokumentált mű egyes kérdéseket kidolgozatlanul hagyott. Hogy a legfontosabbat említsük : a bányaművelés technikájának kérdéseivel viszonylag keveset foglalkozik a szerző. A mű bizonyos részeit viszont túlszélesre méretezte. (Ilyen rész például a 220—28. oldalakon a Fosztó-féle vizsgálat és a vele kapcsolatos vita ismertetése.) További fogyatékossága : az 1819-i és 1837-i mozgalmaknak jelentőségüknél nagyobb súlyt ad. Kissé elmosott az a vázlatos kép, amit az 1848-i mozgalmakról ad. S végül : helyenként még tartózkodó a következtetések levonásában. Tárgyi helyreigazítani való a gondosan készült munkának csak két jelentéktelen részletében akad : a 169. oldalon Jósika J-ról (1821 V. 25-én) mint gubernátorról, a 199. oldalon ugyancsak őróla 1837 III. 16-án ismét mint gubernátorról beszél. A valóságban az első időpontban Jósika a gubernium alelnöke volt. Később sem lett gubernátor, csak a gubernium elnöke. 1834 végén pedig az országgyűlés nyomására a király nyugalmazta, s 1837 márciusában Kornis J. (a későbbi gubernátor) vezette alelnöki minőségben a guberniumot. Két kérdést kell részletesebben megvizsgálnunk. Az egyik : A Horia-felkelós jelentőségének kérdése. »A Horia-felkelés döntő jelentőségét« — mondja I. Tóth Z. — »mi sem domborítja ki élesebben, mint az, hogy az 1784-től 1848-ig terjedő időszak a feudális urak számára mindenekelőtt a Horia-világ felújításától való rettegésnek a kora. Világossá vált a feudalizmus két alapvető osztályának kibékíthetetlen ellentéte. Ezért a földbirtokos nemesek továbbra is makacsul ellenezték az úrbérrendezést. A parasztokat — vélték — nem csillapíthatja le semmiféle úrbérrendezés, mert ha most megkapják az úrbérrendezés kedvezését, akkor ázt fogják mondani, hogy tetteikkel szerezték meg és újra fognak kezdeni még nagyobb dolgokat is. Sikerült is 1847-ig megakadályozniok az úrbérrendezést. Azonban kétségtelen, hogy az uralkodóosztály egész magataítását alapvetően a paraszti ellenállás ós kivált annak legmagasabb formája, konkréten a Horia-felkelós határozta meg.« Azt hisszük : ez az érvelés nem számol több körülménnyel. Nem számol elsősorban azzal, hogy az erdélyi földesurak álláspontját az úrbér kérdésében nem csak a paraszti ellenállás határozza meg. és a paraszti ellenállás sem ebben a formában határozza meg. Az úrbér kérdésében az erdélyi uralkodóosztály számára gazdasági tényezők az elsődlegesek. Nem akarják az úrbérrendezést, hogy módjuk legyen a jobbágyföldek zavartalan elrab-17*