Századok – 1952
Tanulmányok - Hatvany; E. Doris: A női- és gyermekmunka Magyarországon 1890–1914 között 209
A NÖI fiS GYERMEKMUNKA MAGYARORSZÁGON 1890 fis 1914 KÖZÖTT 239 De vájjon egészségesebbek voltak-e azok a gyerekek, akiknek sikerült ч a magasabb kort elérni ? Tudjuk, hogy a munkások általában rövid, egészségtelen életet éltek, hogy szervezetüket felemésztették a gyomor- és egyéb emésztési bajok, a tüdőbetegségek, különösen a tuberkulózis, a szívbántalmak és a különböző ipari betegségek. A magyar ipart egy sor rövidéletű, egészségtelen munkásnemzedék szolgálta és ebben a tekintetben szembetűnő, hogy a női munkások jóval fiatalabban haltak meg, mint a férfiak. Egyes szakmákban maguknak a munkakörülményt knek is közvetlen káros hatása volt a munkások egészségére. Ilyen volt például a nyomdaipar, ahol a tbc és egyéb tüdőbajok igen elterjedtek. A nyomdai munkásokról 1890-ben megállapították, hogy míg az átlagos állampolgár élete 33 évig tart, a nyomdászok csak 28 évet élnek.94 A gyári munkásoknál és napszámosoknál az átlagos halálozási életkor a következőkép alakult :9 5 A gyári munkásoknál 36 a gyári munkásnőknél . . 29 a napszámosoknál 43 a napszámosnőknél 39 A gyári munkásnők a legegészségtelenebb, a legnehezebb munkát végezték • és kétségkívül szerepet játszott, hogy csekély bérükből nem tudtak elegendő táplálékot venni. Ha a munkásnő még lány volt és saját keresetéből élt, akkor szervezete a hiányos tápláltság következtében gyengült el. Ha férjnél volt, akkor a nehéz munka, amelyet kénytelen volt egészen a szülésig folytatni, és amelyet rövidesen szülés után újból felvett és az a tény, hogy általában a munkásasszeny inkább nélkülöz azért, hogy a férjének és gyermekeinek adja a tőle telhető legjobbat, a kiúierültséghez és korai halálához vezetett. Hazánk legelterjedtebb népbetegsége : — a tuberkulózis — a rossz lakásviszonyok, a túlzsúfolt és levegőtlen lakások, ahol a munkásasszonynak még külön ágya sem volt és a hiányos táplálkozás miatt könny n sz dte áldozatait. Bizonyos iparágak ezen túlmenően is elősegítették a tuberkulózis és más légzőszervi betegségek terjedését. Ilyenek voltak a cukor-, textil-, juta-, hajlított bútor- és egyéb iparok, ahol a munkások igen meleg vagy poros légkörben dolgoztak. Az iparfelügyelők jelentéseikben rámutattak, hogy a cukorgyárak meleg levegője sok munkásnál okozott légzőszervi hurutot, ami gyakran a tbc-nek lett szálláscsinálója. Szinte természetesnek tartották, hogy a helyzet megváltoztatása érdekében semmi sem történt. A gyárosok közönye várható volt, de még az iparfelügyélők is, akiknek hivatásuk lett volna, hogy a munkások életét védelmezzék, csak vállukat vonogatták és kijelentették, hogy a viszonyok megjavítása »az üzem természeténél fogva, keresztül nem vihető«.9 6 A jutagyárakban és a kenderkikészítőtelepeken, ahol a munka során felszálló rost-por gyakori szembetegségeket és tüdőbajt okozott, könnyebben lehetett javítani a fennálló helyzeten. A soproni iparfelügyelő 1904-ben külön tanulmány tárgyává tette a felügyelete alá tartozó jutagyár viszonyait és kijelentette, hogy »tapasztalatai szerint a jutagyári munkások közt a hörghurut és a szemkötőhártyának hurutja feltűnő mértékben el van terjedve«. 94 Jászai: A Magyar Szakszervezetek Története, Bpest, 1926. 48. o. és Népszava 1890 febr. 9. 95 Budapesti Kerületi Betegsegélyező Pénztár jelentése, 1911. 97. o. 96 L. pl. Iparfelügyelők jelentései, 1899. 117. 1903. 268. o. stb.
