Századok – 1952

Tanulmányok - Hatvany; E. Doris: A női- és gyermekmunka Magyarországon 1890–1914 között 209

A NÖI fiS GYERMEKMUNKA MAGYARORSZÁGON 1890 fis 1914 KÖZÖTT 223 ' hatjuk, hogy miért vannak közöttünk satnya, kevés szakértelemmel bíró munkások.«4

8 A korszak végén, 1912 júl'us 18-án azonban ugyanezen lap még mindig a következőket írhatta: »Fuchs Edének zárgyára van a Jász-utcában. Ez a mester egy tipikus alakja a tanoncnyúzó mestereknek. Állandóan foglalkoztat 25-30 inast. Valamennyit úgy szerződteti, hogy ő látja el a fiúkat élelmezéssel és •lakással. Ezidőszerint 23 inasa van. Ez a 23 fiú egy 5 méter hosszú, 4 méter széles és 2% méter magas szobának nevezett odúba van begyömöszölve. Ez a hálószobájuk. A szó legszorosabban vett értelmében össze vannak zsúfolva. A tisztaság itt ismeretlen . . . Aki látja ezeket a 13-15 éves koravénhedt, csenevész gyermekeket, annak megesik a szíve rajtuk. Ezeket a soha ki nem pihent fiúkat dolgoztatja a lelketlen kizsákmányoló juk, napi 13-15 órát. S mit kapnak ezek az agyonhajszolt páriák táplálékot ? Reggelire kapnak mintegy 10-15 deka fekete, élvezhetetlen kenyeret. Délben hamis levest zsír nélkül és egy tányér főzeléket, zsír nélkül. Vacsorára pedig 8, mondd nyolc fillért. . . Amikor a fiúk látták, hogy hiába minden könyörgésük, e hó 5-én mind abbahagyták a munkát és elmentek a lakatosmesterek ipartestületébe oltalmat keresni. Az ipartestületben azzal utasították el őket, hogy nem tehetnek az érdekükben semmit . . .« Az egyik jelentős iparágban, amelyről még nem szóltunk, a bányászatban világosan látjuk mindazon fogásokat, amelyek révén a tőkések a gépesítést és műszaki észszerűsítést a munkaidő meghosszabbításával igyekeztek helyettesíteni. Elvben már korán elismerték a nyolcórás munkanapot, de a gyakorlatban a 12 órás munkanap volt a bányászok általánosan'elterjedt munkaideje. Kauffmann Camill bányakapitány, még az 1893-as pécsi bányászsztrájk befejezése után úgy nyilatkozott, hogy a munkások a munka újrafelvétele óta »rendesen jelentkeznek munkához és Wiesner bányaigazgató közlése szerint nevezetesen a pécsi telepi bánymunkások igen szorgalmasan is dolgoznak, mivel az utolsó hóban, a szokott szakmánál átlag 1 Ft 50 kr esik egy nyolcórás munkaszakra és minden második napon jelentkeznek két nyolcórai munkaszakra úgy, hogy tényleg nyolc óra helyett jelenleg naponta 12 órán át dolgoznak.«4

9

 bányászok tehát az egyik napon 16, a másikon 8 órát dolgoztak és ebből jön ki Kauffmann úr 12 órás átlaga. Az első világháborút közvetlen megelőző években a 12 órás munkaszak még mindig általános volt. 1912-ben a Kohlen Industrie Verein ajkai bányászai sztrájkban követelték a még mindig fennálló 12 órás munkaidőnek 8 órára való csökkentését.60

Petrozsényben a papíron 12 órás munkanap szerepelt, a gyakorlatban 13-16 órát kellett föld - alatt tartózkodni.5

1

A nyolcórás műszakot bevezették ugyan, de a bányatulajdonosok mindig találtak módot arra, hogy meghosszabbítsák a munkaidőt. A nők és gyermekek ugyancsak ilyen hosszú munkaidőt voltak kénytelenek teljesíteni. A női és gyermekmunkások valódi számát nehéz megállapítani, mivel a statisztika főképpen a bányatulajdonosok válaszaitól függött, akik nem voltak hajlandók minden esetben elismerni, hogy fiatal gyermekeket alkal-48

Vas- és Fémmunkások Szaklapja, 1894 júl. 28. 49

OL. Bányakapitánysági Archívum 1893/1508. 60

TJ. o. 1912/1373. 61

Bányamunkás, 1913 okt. 30. ós nov. 20.