Századok – 1952
Tanulmányok - Hatvany; E. Doris: A női- és gyermekmunka Magyarországon 1890–1914 között 209
A NÖI fiS GYERMEKMUNKA MAGYARORSZÁGON 1890 fis 1914 KÖZÖTT 213 nitárius elvek indokolták. A férfiak a nők és gyermekek munkájában versenytársat láttak : olcsó munkaerőforrást, melynek révén a tőkések csökkentik a béreket és munkanélküliekké teszik a férfiakat. A nők és gyermekek alkalmazása csak egyike a gépesítés azon felforgató hatásainak, melyeket a munkások és munkaadók közötti viszonyra gyakorolt. Azelőtt, a manufaktúra korszakában a munkás csak saját munkaerejét adta el a tőkésnek, a gépek bevezetésével azonban a felesége és gyermeke munkaerejét is kénytelen volt áruba bocsátani. A családi kötelékek felbomlottak : most már az egész — a burzsoázia részéről szavakban oly szentnek minősített — családot behálózták a pénz kötelékei. Gyakran olvashatunk olyan esetekről, hogy a munkások 6-7 éves gyermekeiket is beviszik a gyárba, ahol a tégla-, üveg-, vagy gyufagyártásnál a legborzalmasabb viszonyok, a megbetegedés és balesetek veszélyei közepette dolgozták le a hosszú munkanapot, és ezzel szükségszerűen súlyosan hátráltatták testi és szellemi fejlődésüket. A munkanap a) A női munkások munkaideje A nők munkaidejét Magyarországon a kapitalizmus korszakában lényegében semilyen törvény дет szabályozta. A kormány csak a munkásoknak a burzsoázia kicsiny »emberbaráti«, vagy talán inkább elővigyázatosabb részétől támogatott tömegmozgalma eredményekép vezetett be idővel a nők és gyermekek munkaidejének korlátozásáról szóló, de a való helyzeten mit sem változtató törvényhozást. A kapitalizmus klasszikus honában, Angliában már korán bevezették a nők és gyermekek védelméről szóló törvényeket. Marx e vonatkozásban rámutatott, hogy »Mielőtt a bányákban a női és gyermekmunkát (a 10 éven aluli gyermekekről van szó) eltiltották volna, a tőke meztelen nőket és leányokat gyakran férfiakkal együtt használt fel a szén- és más bányákban s ez erkölcsi törvénykönyvének és főleg főkönyvének annyira megfelelt, hogy gépekhez csák a tilalom elrendelése után nyúlt..«15 Hazánkban azonban a törvény e korszakban csak minimális védelmet nyujtptt a gyermekeknek, a nőknek pedig jóformán ' semennyit, kivéve az 1884. évi törvény azon szakaszát, mely elrendelte, hogy a nők szülés után négy hétig szerződésileg kötelezett munkájuk teljesítése alól, a szerződés megszűnése nélkül, felmentessenek.1 6 Az 1891 évi XIV. tc. 7. §-a ehhez még hozzátette, hogy a szülőnőnek legalább négy hétig a táppénzzel egyenlő összegű segélyt kell folyósítani. Csak 1911-ben, a munkások hosszadalmas harcai árán, sikerült kivívni a női- és gyermekmunka bizonyos minimális védelmét, bár még az akkori igen szerény rendszabályok is nagy felháborodást váltottak ki a gyárosok köréből. A tőkések mindent megtettek, hogy kibúvót találjanak a törvényben előírt kötelezettségeik alól, és a GyOSz élénken támogatta ezirányú törekvéseiket. »A nők éjjeli munkáját tilalmazó 1911. évi XIX. törvénycikk végrehajtási rendelete 14. §-ában a védett korú (14-16 éves) munkások munkaidejére vonatkozólag akként intézkedik, hogy a védett korú munkások munkaideje a munkaközi szünetek beszámításával tíz óránál 15 U. o. 424. o. 16 1884. XVII. te. 116. §.
