Századok – 1952
Tanulmányok - Magos György: Az amerikai imperialisták szerepe a Horthy-fasizmus stabilizálásában (1924–1929) 167
192 MAGOS GYÖRGY »Húszezer koronás cseresznyét árulnak a piacon,' ahol olyan emberek ődöngenek vevőkként, akiknek e húszezer korona félnapi jövedelmük. Egy fatelep kapuján cédulát látok kiakasztva : itt napszámosok 4000 korona órabérrel felvétetnek. Egy negyedkilogramm cseresznye áráért kell egy óráig dolgoznia nehéz testi munkát az emberek százezreinek...«15 0 1924 szeptemberének harmadik hetében a budapesti hatósági munkaközvetítő útján felajánlott munkabérek a következők voltak : 4 Órabérek koronákban kőműves szakmunkás .... 10 500 asztalos szakmunkás .... 8 833 építő sogédmunkás 6 145 könyvkötő szakmunkás . . 8 310 lakatos szakmunkás 8 833 szabó szakmunkás 11 600 festő szakmunkás 13 000 kifutó 4 16615 1 Az államháztartással együtt a burzsoázia a tömegek nyomorát is stabilizálta. A stabilizációval az inflációs spekulációs lehetőségek megszűntek. A termelés nem fokozódott, sőt átmenetileg visszafejlődött. Egyes gyárak teljesen leálltak, másutt megrövidítették a munkaidőt és elbocsátották a munkások egy részét.15 2 Külföldi tőkés források is rendkívülinek találják a magyarországi munkanélküliséget.15 3 Sajnos, nem állanak rendelkezésünkre megbízható adatok errevonatkozólag, mivel a különböző szakszervezeték kimutatásai az ipari munkanélküliségnek is csak töredékét ölelik fel és nem dolgozzák fel az értelmiségi és mezőgazdasági munkanélküliek hatalmas tömegét.15 4 Ezek a hiányos kimutatások is arról tanúskodnak, hogy a stabilizációtól az 1929—-1933-as válság kitöréséig állandó volt a munkanélküliség Magyarországon. »A foglalkozást űző néprétegnek nagy része nem kapván alkalmazást, társadalmi szempontból óriási veszélyt jelent«,155 hangoztatja Korányi a Jóvátételi Bizottság párizsi tárgyalásán. A pénzhigítás megszűnt, de az árak tovább emelkedtek, a munkanélküliség fokozódott, az éhség fokozódott. A polgári gazdaságtörténész ezt szemérmesen úgy fejezi ki, hogy a »fogyasztók tartózkodtak a vásárlástól«.15 6 Ha követni kívánnók ezt a szemérmes kifejezésmódot, azt kellene mondanunk, hogy a »fogyasztók egyrésze tartózkodott az élettől is«. 1926-ban csak újév napján 24 ember lett öngyilkos Budapesten. A Tőzsdei Kurir szerint »ma már úgyszólván beletörődött mindenki és szinte megszokott jelenségnek tekinti az öngyilkosságoknak ezt a járványszerűségét«.15 7 150 Az Üzlet, 1924. 76. sz. 1. o. 161 OL. P. M. Szabóky anyag, У. es. 152 V. ö. Eckhardt Ferenc: A magyar közgazdaság száz éve 1841—-1941. Bpest, 1941. 255. o. 163 »Die Arbeitslosigkeit ist immer noch ausserordentlich gross« •— írja Magyarországról a Schweizerischer Bankverein. Monatshefte 1925. 10. száma. 154 OL. P. M. Szabóky anyag, VIII. es. „ 155 OL. P. M. Szabóky anyag, VIII. es. 156 Eckhart i. m. 255. o. »A nagyobb áresésre számító fogyasztók tartózkodtak a vásárlástól.« Ez így csak a burzsoáziára nézve igaz, de a »fogyasztók« összességére -vonatkoztatva : durva megmásítása a valóságnak. 157 »Az ijesztően megszaporodott öngyilkosságok ugyanis azon egyszerű okra vezethetők vissza, hogy sokan exisztenciájuk problémáját csak ily módon tudják meg•oldani« —- folytatja a lap. 1926. 2. sz. 1. o.
