Századok – 1952
Tanulmányok - Barta István: Kossuth alföldi toborzókörútja 1848 őszén 149
KOSSUTH ALFÖLDI TOBORZÓ KÖRÚTJA 1848 ŐSZÉN 163 van«. Ezek számára, »hogy a többieket is némileg megvédhessék«, szuronyos fegyvereket kért a Bizottmánytól Bene. 43 Szentesről Müller Lajos népfelkelési őrnagy jelentette október 5-én, hogy »Kossuth Lajos úrnak sürgönyös azon rendelete következtében, miszerint be nem várva a szentesi összes népfelkelő seregnek tökéletes organisatioját, a már útba indítható tömeget haladék nélkül indítsa meg Csepel szigetbe«, jelenti, »miképen egy 554 főből álló gyalog csapat f. hó 5-én a városból kocsikon elindulván, az napon a Tiszán átkelve Csongrádon, 6-án Kunszentmiklóson teendő állomások után 7-kén rendeltetése helyére érkezend. Ezen csapatban 34 szuronyos, 68 magánypuskával, 27 pisztollyal, 163 lándzsával, 29 fokossal, 21 vasvillával, 15 karddal, 7 kaszával, 7 baltával felfegyverzett egyén találtatik, mihez képest még 254 egyén felfegyverzést igényel ; továbbá ugyan e napon Lajosszállás és mágocsi pusztán lakók 246 főre menő, s útjukat gyalog folytatva ma estvére Szentesre érkező és 6-án Csongrádon, 7-én Kecskeméten, 8-án pedig Kunszentmiklóson tartandó állomások után 9-én rendeltetése helyén megjelenő felkelő nép seregbeliek csapata szinte útnak indíttatván, ezen gyalogcsapat fegyverzete 30 magány puskából, 50 lándzsából és 166 vasvillából áll«.44 Szegvárnak és környékének népfelkelési biztosa ugyancsak október 5-én azt jelentette Kossutlmak, »hogy az ezen kerületből felkelendő népesség száma mintegy 2200 gyalog és 50 lovas egyénekből fog állani ; ezek közül 62-en rendes katonai fegyverrel, mintegy százan vadász puskákkal, a többiek részint lándzsával, kifeszített kaszával, fejszével és vasvillákkal, a lovagok pedig nagyobb részint pisztolyokkal, kardokkal és fokosokkal vannak felfegyverkezve ; a lőszerekre nézve nagy hiányban lévén«, az iránt rendelkezést kért a kormánybiztos és jelentette-, hogy hetedikén indulnak, és három napos út után érkeznek meg Csepel szigetére.4 5 Kossuth útjának két utolsó állomásáról, Hódmezővásárhelyről és Szegedről csak kevés adatunk van arra, hogy meddig jutott a népfelkelés megszervezése és kezdeteiben milyen méretű volt. Nyugodtan feltehetjük azonban, hogy amint a Kossuthot körülvevő lelkesedés is ebben a két városban érte el a tetőfokát, ugyanúgy az eredmény is itt lett volna a legnagyobb, ha akkorra, a dunántúli hadifejlemények után, a Honvédelmi Bizottmány nem hagyta volna abba a tiszántúli népfelkelés talpraállítását. Vásárhelyről csak annyit tudunk, hogy népe október 5-én »roppant tömegben« indult el a Dunához, a közbejött rendelkezés folytán azonban Szabadszállásról visszatért.4 6 Szegeden Kossuth már csak arról tárgyalt, hogy néhány ezer felkelőt a szerbek ellen harcoló csapatokhoz küld, végül azonban megelégedett azzal, hogy egy 500 főnyi felszerelt lovascsapat felállítására és két új honvédzászlóalj megnevezésére adott ki utasításokat.4 7 A tiszántúli népnek azonban hamarosan alkalma volt 43 Bene jelentését 1. O. Lt. OHB 2221/1848. sz. alatt. 44 Müller jelentését 1. O. Lt. Kossuth Polizei-Akten 126. sz. alatt. 46 Sántha jelentését 1. O. Lt. OHB 2232/1848. sz. alatt. 46 V. ö. a Kossuth Hírlapja okt. 14.-i számában közölt vásárhelyi tudósítással. (459. o.) 47 V. ö. Kossuthnak a szegediekhez intézett búcsúlevelével (Szeged. Városi Közlevéltár 355/1848. közgy. sz.) és Cserey őrnagynak, Kossuth megbízottjának jelentéseivel okt. 9.-érői és 10.-érői. (O. Lt. Nemzetőrségi Haditanács 5637. Torontáli csomó 5424., 5425. sz.) 11*
