Századok – 1952
Tanulmányok - Székely György: A török hódítók elleni védelem ügye a Dózsa-parasztháborútól Mohácsig 118
A TÖRÖK HÓDÍTÓK ELLENI VÉDELEM ÜGYE DÓZSÁTÓL .-MOHÁCSIG 143 volna várni. Lengyelország azonban 1525-ben békét kötött a törökökkel, amit Brodarics István a pápa előtt azzal indokolt meg, hogy ezért Európa fejedelmei viselik a felelősséget, akik egymás ellen fordítják erejüket, a helyett, hogy a töröktől veszélyeztetett országok segítségére sietnének egyesített erejükkel. Brodarics szerint a magyar királynak is követnie kellene a lengyel király példáját, vagy pedig jó lenne, hogy a lengyel békeszerződél foglalja magába Magyarország biztosítását is, mert különben a török támadás a magárahagyott Magyarország biztos pusztulását jelentené.9 2 Lengyelország 1526-ban is kénytelen volt fenntartani a törökökkel megkötött békét, mert 1526 júniusában és júliusában Lengyelországba betörtek a tatárok, aminek összefüggésére a török nyomással Burgio Antal pápai követ is rámutatott.9 3 így is érkeztek Lengyelországból katonák jó vezetőkkel, de ezeknek nem jutott szerep a mohácsi csata irányításában. Csehországból is nagy számmal érkeztek segélycsapatok, így a mohácsi psatában résztvevő királyi hadseregnek kb. egyharmad része, mintegy nyolcezer ember volt lengyel, cseh, horvát, német, olasz és spanyol.9 4 Ez a szám arra mutat, hogy a magyar feudális urak csak mintegy tizenötezer embert sorakoztattak fel a török ellen. A csehországi segélycsapatok nem is érkeztek meg valamennyien a mohácsi csatába, így a sziléziaiak már nem tudtak beavatkozni a török elleni küzdelembe.9 5 Az országon belül az uralkodóosztály még ebben az időben is elmulasztotta a legelemibb hadseregszervezést is. Bár Tomori Pál, akit kalocsai érsekké neveztek ki, hogy így ráháruljon a déli erődök védelme, már 1525 június 25-én felháborodva írta a királynak, hogy ha támogatást nem kap, az ország pusztulása elkerülhetetlen,9 6 semmi pozitív lépés nem történt, sőt, éppen ezekben az években csaptak legmagasabbra a rendi anarchia hullámai. A király is csak 1526 tavaszán ébredt a vjégső veszély tudatára. Március 29-én Batthyány Ferenc bánhoz intézett levelében már arról beszél, hogy a török nagy előkészületeket tesz az ország megtámadására. Utasítja a bánt, hogy gondosan őrködjék a déli részeken és haderejét, valamint a jobbágyok egyötödét tartsa készen.9 7 Látni fogjuk, hogy aníint a veszedelem növekedett, a király úgy hajlott mindinkább afelé, hogy mégis csak a jobbágyság felfegyverzésével próbálják megállítani a törököket. Természetesen sem a király, sem a feudális urak nem mertek következetes lépéseket tenni ebben az irányban. így tömeges jobbágymozgósításra még Mohács előestéjén sem került sor. Hogy miért nem, arra rámutat Burgio egyik levele : »... az osztályok közt akkora a gyűlölet, akkora az irigység, hogyha a török szabadságlevelet adna a parasztoknak, tartani lehetne, hogy felkelnének a nemesség ellen, sokkal kegyetlenebbül, mint a keresztes had idején volt. .. Ha a király adna szabadságot a falusiaknak, félő, hogy a nemesség ' fordulna el tőle«.9 8 Burgio megállapítása csak 92 Trencsényi-Waldapfel I. i. m. 55. c. 93 Vatikáni Magyar Okirattár. II. sorozat I. k. Magyarországi pápai követek jelentései 1524—1526. Budapest, 1884. 104. sz.: Burgio Antal Sadoleto Jakabhoz június 18-án ; 117. sz.: július 31-én. 94 Oyalókay Jenő: A mohácsi csata. Mohácsi Emlékkönyv 218. o. 96 F. Krones i. m. 232. o. 98 Pataki V. i. m. 28. o. 97 Mályusz Elemér : II. Lajos király levelei. Levéltári Közlemények, 1926. I. sz. 98 ». . . ci è infra Ii stati tanto di odio, tanta di invidia, che cum dar il Turco per lettere solamente libertà ali villani, è da temere che insurgirano contra nobili, tanto [più crudelmente, che non fu al tempo di la Cruciata, ... Si il Re dona egli questa libertà ali] rustici, è da temere che non si alieni la nobilità da sè ; . . .« Vat. M. Okirattár. II. s. I. к. 94. sz. 1526 április 25.
