Századok – 1952
Tanulmányok - Székely György: A török hódítók elleni védelem ügye a Dózsa-parasztháborútól Mohácsig 118
A TÖRÖK HÓDÍTÓK ELLENI VÉDELEM ÜGYE DÓZSÁTÓL .-MOHÁCSIG 139 Magyarországot véreztetni akaró császári-angol-pápai politikáról, amely érvényesülése esetén még hamarabb vetette volna Magyarországot a török lábai elé. A császárt és Angliát kevéssé érdekelte Belgrád eleste után is a megnövekedett török veszély. Ők a nyugati hatalmak politikájából később annyira hírhedtté vált »kölcsönös« szerződést akartak Magyarországra tukmálni, természetesen a rájuk kedvező sorrenddel. A császár ugyanis a badajozi püspöknek nyíltan megmondja, hogy a török elleni hadjárat érdekében a magyar és lengyel királyok csatlakozzanak a Franciaország elleni vállalkozáshoz, és akkor a kölcsönös szövetség alapján segíteni fogja őket a törökök ellen.7 9 Ezzel a császár tehát igazolja Wolsey tervét, a török veszéllyel egyikük sem törődött. A császár politikájával lényegében egybehangzó a német rendek magatartása is. 1521-ben a woçmsi, 1522-ben és 1524-ben a nürnbergi birodalmi gyűlésen semmi segítséget nem adtak hazánknak. A nürnbergi gyűlés 1522-ben csak annyit tett, hogytegy bizottságot küldött ki Bécsbe (és nem Budára!), hogy Habsburg Ferdinánd osztrák főherceggel, valamint a ^cseh és magyar rendekkel megtárgyalják a teendőket. Magyar részről a király követei elkésve jelentek meg s a németek bizottsága ezzel az ürüggyel megtagadta a segélyfolyósítást és a rendelkezésre álló 3000 zsoldost Ferdinándnak adták át.80 Ugyanekkor már jelentkezik a Habsburgok világos politikai és katonai vonala, amelynek célja, hogy a keskeny horvát-szlovén területsáv megvédelmezésével biztosítsák az osztrák tartományokat a török betörések ellen s ugyanakkor a nagyterületű Magyarországot, amelyen át a török nem tud olyan könnyen, áttörni az osztrák tartományok felé, sorsára hagyják, hadd vérezzen el segítség nélkül. Már 1522-ben Ferdinánd a segítségül kapott zsoldosokat a horvátok kérésére oda engedte át a török elleni harcra. Ugyanez évben a német rendektől pénzsegélyt, Nürnberg városától ágyukat kapott a horvát végek számára a Németországban járó Frangepán Bernát.81 Ezekkel az eseményekkel összhangban áll és ezért nagyrészt hitelesnek kell elfogadni Istvánfi Miklós elbeszélését arról, hogy 1522-ben Belgrád eleste után milyen befolyást nyert Habsburg Ferdinánd főherceg az illir végek, az Isztriához és Krajnához közelebb eső várak és városok védelmezésére. Ha talán Jajca nem is kerül osztrák kézre, amint ahogy azt Istvánfi írja, számos más helységre ez feltétlenül áll, amit megerősít az is, hogy 1522-ben a stájer kamara igazgatóját utasította Ferdinánd, hogy 6400 forint havi díjat fizessen a Horvátországban levő hadinépnek.8 2 Luther ebben az időben is nyilatkozott a török elleni harc kérdéséről egyik iratában : »Mert mire jó az, hogy mi a töröknek testi fegyverrel ellenállunk? Mi rosszat tesz a török? Elfoglalja az országot és uralkodik ideigóráig . . . Ezen felül a török mindenkit meghagy a maga hitében«.8 3 Luther 79 »... Et nous semble bien raison, que, si lesd8 roys de Hongrie et Polonie se joindent auec nous contre France, et qu'il nous veullent assister a ceste emprinse, que aussy réciproquement debuons estre joinctz et vnyz avec lésd8 roys pour les ayder, et assister contre les Turcz et aultre infideles« Mon. Habsb. i. k. 159. sz. 1521. december 20-i levél. 80 Sólyom J. i. m. 90. о.; Hóman Bálint i. m. 603—604. о. 81 Hóman В. i. m". 604. о. 82 Istvánfi vonatkozó részét közli, bár formális érvekre hivatkozva állítását tagadja Thallócfy—Horváth i. m. 217. sz. A horvátországi hadinépnek való pénzkiutalást a Lajos királynak nyújtott segélynek fogja fel. 83 Sólyom J. i. m. 91—92. o.
