Századok – 1952

Tanulmányok - Székely György: A török hódítók elleni védelem ügye a Dózsa-parasztháborútól Mohácsig 118

A TÖRÖK HÓDÍTÓK ELLENI VÉDELEM ÜGYE DÓZSÁTÓL—MOHÁCSIG 129 a pápát, aki az anyagi támogatás búsás megtérülését várhatta. Hiszen ebben az időben Emanuel már Brazília, Elő- és Hátsó-India nagy területeinek is ura volt. Bár a pápa nem támogatta a magyarországi keresztes hadjáratot, ez nem jelenti azt, hogy annak későbbi fejleményei nem foglalkoztatták. De ez csak akkor következett be, amikor már nem a törököt, hanem a magyarországi osztályrendet fenyegette veszély. A pápa, miután II. Ulászló magyar király panaszlevelét megkapta, 1514 július 18-án—azaz a parasztok főseregének leverése után, amiről még nem tudhatott — segítségadásra szólította fel Zsigmond lengyel királyt és a liviandi kardhordó testvérek lovagrendjének nagymesterét a magyar parasztok ellen. Ezúttal álszenteskedve kijelentette, hogy az Ulászló elleni belső háború török támadásra vezethet, ezért Zsigmond segítse a királyt. A pápa szívesen venné, ha a lengyel király valahogyan, akár fegyverszünetkötéssel, abbahagyná az orosz háborút és Magyarország határára menne, hogy lecsillapítsa testvére országát.4

3

A pápa tehát, aki nem törődött a törökellenes népi hadjárattal, most sürgősnek tartotta külföldi sereg indítását a magyar parasztok ellen. Tevékenysége azonban nem járt eredménnyel. Zsigmond lengyel király július 27-én azt válaszolta Ulászlónak, hogy a magyarországi mozgalmak híre megzavarta őt, de sajnálata ellenére az oroszokkal való állandó harcai miatt nem ajánlhatja fel közreműködését.44 A parasztháborút azonban ebben az időben már eldöntötte a temesvári csata és idővel a parasztok többi seregét is felszámolták. Hazánkat ebben az időben csak a török-iráni háború mentette meg attól, hogy az urak hazaárulása folytán a török seregek ide betörjenek. Szelim szultán ugyanis olyan hatalmas sereggel, amilyent addig szultán még nem állított ki, közben Irán ellen indult ; Tebriz, az akkori iráni főváros közelében 1514 augusztus 23-án csatában győzött és két héttel később a fővárost is elfoglalta.4

5

E háború győzelmes befejezése után azonban hazánk a végveszély szólére került. Bakócz Tamás érsek egy — valószínűleg valamelyik római bíborosnak írott — levelében, a parasztháború szerencsés elfojtására hivatkozás után, kifejezi, hogy a török most már teljes erejével készül Magyarország ellen, melyet, ha a keresztény hatalmak segítségére nem sietnek, okvetlenül le is fog igázni.4

6 Az 1514. évi parasztháború bukása után tovább folyt a magyar parasztság harca, a magyar nép »első pere«. Mint Rákosi elvtárs erről a harcról mondotta »Az első per Dózsa György óta folyik. Ez a per a dolgozó, elnyomorodó, a magyarságért ezerszer és ezerszer vérzett szegényparasztságnak pere a dologtalan, magát minden teher alól kivonó, félévezred óta a Habsburgokkal cimboráló nagybirtokosok ellen«.4

7

Rákosi elvtárs ezzel arra is rámutatott, hogy évszázadokon keresztül mindig a dolgozó nép harcolt az uraktól elárult hazáért. Már Dózsa korában is a nagyurak, egyházfők és nemesek — akiknek egy része már cimborált a Habsburgokkal •— vonta ki magát a török hódítók elleni harc terhei alól. A Dózsa-parasztháború mély nyomot hagyott a magyar 43

Márki S. i. m. 396. a. 44

Márki 8. i. m. 559. o. 45

Marczali Henrik: A reformatio kora. Budapest, év nélkül = Nagy, Képes Világtörténet, VII. k. 108. o. 46

Óváry L. i. m. 1067. sz. 47

A Rákosi-per 133. o. 9 Századok