Századok – 1952
Tanulmányok - Székely György: A török hódítók elleni védelem ügye a Dózsa-parasztháborútól Mohácsig 118
A TÖRÖK HÓDÍTÓK ELLENI VÉDELEM ÜGYE DÓZSÁTÓL .-MOHÁCSIG 127 A parasztok nemcsak hogy nem tették le a fegyvert Bakócz parancsára, hanem vezetőik, világiak és alsópapok tovább szervezték a népet. Egy ismeretlen szerzőtől származó egykorú vagy közel egykorú kézirat a földesúri kizsákmányolással elégedetlen parasztok mellett olyan papokat és szerzeteseket említ, akik számára a vallás gyűlöletes és unalmas volt, amin azt kell értenünk, hogy gyűlölték és megunták az őket is kizsákmányoló főpapokat.30 Zápolya István özvegye Trencsén fellegvárából Késmárkra 1514 június 18-án írott levelében is arról beszél, hogy olyan világi és egyházi személyek izgatják felkelésre a köznépet a kereszt nevében, akik inkább örülnek a dúlásnak és viszálynak, mint a keresztény vallás békéjének és nyugalmának (amin az osztálybékét, a kizsákmányolásba való belenyugvást kell értenünk).3 1 Dózsa György is a keresztes hadjáratra kapott felhatalmazásra hivatkozott. Nála ez akkor mutatkozott meg, amikor megvalósította a nép általános és kötelező mozgósítását és a nemeseket is az elé a kérdés elé állította, hogy vagy csatlakoznak a keresztes sereghez, vagy ellenségnek tekintik őket. Dózsának egy Cegléden kelt, valószínűleg hitelesnek tekinthető és más forrásokkal igazolt levele vonatkozik erre. Ebben mint »a keresztesek feje és főkapitánya, csak a magyar király alattvalója és nem az uraké« szól Magyarország városaihoz, mezővárosaihoz és falvaihoz. Közli velük, hogy a hűtlen nemesek a keresztes had ellen és a szent gyülekezet hadjárata ellen erőszakkal felkeltek. Ezért a kiközösítés terhe alatt (ez hivatkozás a keresztes felhatalmazásra), valamint minden javaik és fejük elvesztésének terhe mellett megparancsolja, hogy a levél vétele után minden késedelem és mentegetődzés nélkül menjenek, repüljenek Cegléd mezővárosba, hogy a szent had és áldott gyülekezet kényszerítse, megzabolázza és lecsendesítse a hűtlen és átkozott nemesek erejét és kezét. Az ellenkezőknek javait elpusztítják, házát lerombolják, családját megölik.3 2 Ezt a kiáltványt igazolja egy május 31-i budai cseh levél, amely előadja, hogy a keresztesek városról városra, faluról falura vonulnak, a népet pedig arra kényszerítik, hogy hozzájuk álljon, s aki ennek ellenszegül, agyonütik.33 Hasonlóképpen az általános mozgósításra utal a már idézett, egykorú vagy közel egykorú ismeretlen szerző műve, mely elmondja, hogy a falvakhoz és mezővárosokhoz hírnököket küldenek véres kardokkal és nyársakkal, hogy csatlakozzanak hozzájuk, az ellenkezőket pedig zsákmányra bocsátják és megölik.3 4 Ha összevetjük ezeket az adatokat a krónikák elbeszélésével, amelyek egész mezővárosok és falvak önkéntes csatlakozásáról beszélnek, vüágossá válik, hogy a mezővárosok és falvak nemes birtokosait kellett erőszakkal kényszeríteni a csatlakozásra, amint ez feltehető a név szerint is ismert nemesek legnagyobb részéről, akik a parasztokhoz csatlakoztak. Kifejezetten _ utal erre a megtorló törvény 33. cikkének 5. szakasza, amely arról beszél, hogy sok nemes a parasztok kezébe' esve, nehogy megöljék, csatlakozott hozzájuk és alávetette magát. Az ilyenek, amint tehették, hamarosan ott-30 Kluch János: Adalék az 1514-iki pórlázadáshoz és az 1526-iki mohácsi vészhez. Történelmi Tár, 1905. 272—274. o. 31 »Intelligimus, varios sive seculares sive spirituales homines sint qui populum commünem nomine crucis ad insurgendum incitant, qui potius gaudent depredationibus et discordiis quam paci Christiane religionis et tranquillitati.« Franki i. m. 8. sz. oki. 32 Carolus Wagner: Analecta Scepusii sacri et profani. IV. k. Pozsony ós Kassa, 1778. 35—36. o. 33 Márki Sándor: Dósa György. Budapest, 1913. 179. o. 34 Kluch J. i. m. 272—274. o.
