Századok – 1952
Tanulmányok - Székely György: A török hódítók elleni védelem ügye a Dózsa-parasztháborútól Mohácsig 118
124 SZÉKELY GYÖRGY hadjárat visszavonását a vidéken. A kiközösítettek ellen a világi hatalmat is igénybe lehet venni. Az érsek tehát az eretnekek ellen kapott felhatalmazását most már a parasztok ellen fordította. Az oklevél vége fényt vet a népellenes főpapság és a néphez közelálló alsópapok ellentétére is. Arra hivatkozik ugyanis, hogy lelkészek és szerzetesek minden felhatalmazás nélkül hirdették a kereszteshadat és osztogatták a kereszteket.18 0 A keresztes hadjáratra szóló felhatalmazás népi értelmezésére példa a Fraknóitól közölt Sárospatakról kelt parasztlevél, amelyet egy keresztes harcos (belliger cruciferorum) küldött a tokaji várnagynak. A várnagy keresztes vitézeket tartott bebörtönözve, a keltezetlen levél tehát már a parasztháború idejéről szól. Mégis a keresztes harcos a pápa és az érsek felhatalmazására hivatkozik, illetőleg ezzel ellenkezőnek minősíti és az egész ország, valamint a keresztény hit elleni cselekménynek tekinti a keresztesek bebörtönzését.19 A keresztes hadjárat parasztháborúvá fejlődésében Istvánfi munkája szerint nagy szerepe volt Lőrinc ceglédi lelkésznek. Ebben a forrásban tehát ismét találkozunk Mészáros Lőrinc vezető szerepével, aki már az előbb idézett levelében is mint a keresztesek feje (princeps cruciferorum) szerepel. Istvánfinál mint a parasztháború tudatos ideológiai vezetője tűnik fel. Itt Dózsa Györgyöt tüzeli a földbirtokosok és tisztjeik elleni bosszúra, azaz a keresztes * hadjárat megtiltásával való szembeszállásra. Mészáros Lőrinc ezúttal is az általa jól ismert felsőbb egyházi bullára támaszkodik és formailag erre támaszkodva hirdet harcot a pártütők, a haddal ellenkező nemesek ellen. Arra hivatkozik Dózsa «lőtt, hogy a király és az érsek rendeletére fogtak fegyvert az ellenség ellen, azzal vádolja a nemeseket, hogy nemcsak a gyülekező helyektől tiltják el a kereszteseket, hanem szolgai munkára akarják vetni őket. Itt tehát világosan ismét állást foglal a feudális kizsákmányolás ellen. Majd arra mutat rá, hogyha a keresztesek tűrik, akkor még súlyosabb parancsok fenyegetik őket. A nemesek és tisztjeik a legelvetemültebb emberek fajtájához tartoznak, akik azelőtt csak a testet vetették alá legkegyetlenebb uralmuk önkényének, most azonban a lelkek túlvilági üdvösségét és boldogságát is kapzsian és kegyetlenül irigylik : tudniillik, hogy ne élvezhessék a földi pápa és az isten bűnbocsánatát. (Ezzel a keresztes vitézeknek nyújtott bűnbocsánatra hivatkozik, amit a kereszteshad megtiltása lehetetlenné tesz.) Dózsát Mészáros szerint isten, küldötte, hogy (és itt a túlvilági életről visszatér a földi életre) a szegény nép (miserae plebis) halálnál is súlyosabb nyomorult életét megváltoztassa. Ezért fegyvereit és hadseregét fordítsa az oly bűnös emberek (azaz a nemesek) megbüntetésére, tűrhetetlen gőgjük alávetésére.2 0 Mészáros-180 Az oklevél legfontosabb részei : »qui si admonicionibus et mandatis hys non paruerint et a talibus congregacioni,bus et conuenticulis non cessauerint, publice in eorum ecclesiis excommunicatos denuncient, et si opus fuerit eciam aduersus eos brachium seculare adhibeant.« ». . . per Sacerdotes et Monachos, quibus nulla fuit auctoritas conciatam promulgandi et cruces distribuendi . . .« Franki i. m. 4. sz. 19 Franki i. m. 5. sz. okl. 20 »Se ad Regis & Cardinalis edictum arma in hostes sumpsisse . . .«, a nemesek »neque solum castris adeundis arceri, sed ad sordes servilium operum adigi«, »quae si tolerentur graviora imperia immineant«, »antea in corpora tantum exercitam crudelissimi dominatus libidinem esse, nunc etiam saluti & felicitati animarum post hanc vitam avare & crudeliter invideri : ne videlicet summi in terris Pastoris & communis omnium parentis indulgentia uti <& frui pêrmittantur.« Dózsa küldetése : »tot tantisque miserae plebis aerumnis morte ipsa gravioribus avertendis . . . arma ас exercitum . . . ad poenas а scelestissimis hominibus exigsndas, ac eorum intolerabilem superbiam cum summa crudelitate conjunctam perdomandam«. Regni Hungarici História ... a Nicoiao Isth-uanffio. (Coloniae Agrippinae 1724) 42. o. *
