Századok – 1952
Tanulmányok - Rákosi Mátyás és a magyar történettudomány
6 RÁKOSI MÁTYÁS ÉS A MAGYAR TÖRTÉNETTUDOMÁNY 1 elszántsága, hősi partizánharca ragadta magával az uralkodóosztály egyes csoportjait. így XVII—XVIII. századi függetlenségi harcaink hagyománya is azokhoz a különösen fontos demokratikus történelmi tradíciókhoz tartozik, melyek közvetlenül dolgozó népünkkel függnek össze. Rákosi elvtárs hazafias büszkeséggel emeli ki a magyar nép katonai erényeit, amelyek ezekben a harcokban, főleg a kuruc háborúkban, megnyilvánultak ; 1 7 hangsúlyozza, hogy a dolgozó tömegek »milyen hősiességgel harcoltak a német elnyomók és rablók ellen«.1 8 És utal arra, hogy a magyar néppel egy táborban látjuk az ország területén élő más népek jelentékeny részét is, elsősorban a kárpátaljai »ukránokat. . ., a magyar szabadságmozgalmak harcos fegyvertársát«.1 9 Rákosi elvtárs idézett megjegyzései nagy segítséget nyújtanak XVII— XVIII. századi függetlenségi küzdelmeink marxista-leninista értékelésénél. Ezeket a harcokat a dolgozó nép széles tömegei vívták meg, a magyarság legjobbjainak vezetésével, az országban élő más népekkel összefogva, a független Magyarország ádáz ellenségei, a Habsburgok, a német hódítók ellen, miközben a katonai erények ragyogó példáját mutatták. Rákosi elvtárs azonban XVII. századi függetlenségi küzdelmeinket és a Rákóczi-szabadságharcot nemcsak a magyar nemzeti fejlődés szemszögéből értékeli, hanem rámutat azok nemzetközi összefüggéseire is. Amikor kifejti azt az alapgondolatát, hogy »a magyar nép akkor volt erős és megbecsült, amikor az egyetemes emberi haladás élcsapatához tartozott«, a Rákóczi-szabadságharc példáját is idézi. Miért esett egybe a Rákóczi-szabadságharc ügye a nemzetközi haladás ügyével ? Egybeesett először is azért, mert a Habsburgok, a német hódítók elleni harc a XVIL század végétől kezdve újra közös érdeke volt Közép- és Keleteurópa népeinek. A XVII. század utolsó évtizedeiben világossá vált, hogy a török birodalom, amely századokon keresztül a haladás főellensége volt, hanyatlóban, visszaszorulóban van és sok tekintetben a Habsburgok gyarmatosító, a katolikus reakcióval összefonódó, feudális abszolutizmusa veszi át szerepét Európának ezen a részén. A török uralom alól való felszabaduláshoz a magyar nép nagy reményeket fűzött és a török kiűzésében magyar katonák tevékenyen részt vettek. A remények azonban csakhamar szertefoszlottak : a Habsburgok azt »hangoztatták, hogy az országot németek foglalták vissza a töröktől és hogy így a hódítás jogán is őket illeti meg«.2 0 Az 1600-as évek végén új erőre kapó Habsburg-gyarmatosító politika »Magyarországot németté, szegénnyé és katolikussá akarta tenni.«2 1 De Bécs célja sokban hasonló volt a Magyarország területén élő más népekkel és a szomszédnépekkel szemben is. Ezidőtájt kezdte alkalmazni azt a — később különösen »kifinomult« — módszert, amelynek szempontjából »a népek csak annyiban jöttek számításba, am'ennyiben az osztrák ,,divide et impera", azaz „osszad meg és uralkodj rajtuk" elv alapján egymás « U. o. 336. o. 18 U. o. 51—52. o. 19 U. o. 40. o. 20 U. o. 179. o. 21 U.o.
