Századok – 1952

Tanulmányok - Székely György: A török hódítók elleni védelem ügye a Dózsa-parasztháborútól Mohácsig 118

A TÖRÖK HÓDÍTÓK ELLENI VÉDELEM ÜGYE DÓZSÁTÓL MOHÁCSIG 119 készen fegyvert fog, hogy harcba induljon a török hódítók ellen, ösztönösen egyúttal a maga sorsán is változtatni akart. A két harc nemcsak Magyarországon olvadt egybe, hanem a Magyarországtól délnyugatra eső olyan területeken is, ahol egyszerre sújtotta a parasztságot a török rablók dúlása és a feudális kizsákmányolás fokozódása. Ezt látjuk már az 1470-es években Karintiában és a szomszédos osztrák tartományokban. Ezeken a területeken ugyanis bebizonyosodott, hogy a feudális hadsereg nem tud ellenállni a török betöréseinek, sorsára hagyja a parasztságot, váraiba vonul vissza. így 1471-től kezdve a török portyázok általában évente törtek be Ausztriának ezekbe a tartományaiba. Stájerországot, Karintiát, de Isztriát, sőt Velencét, valamint Tirolt is pusztították. Napirenden volt a rablás, gyújtogatás, mészárlás és a lakosság ezreinek szolgaságba hurcolása. A nemesi felkelés lassúsága, az urak árulása következtében a dolgozó lakosság maga volt kénytelen fegyvert fogni és a hódítók ellen védelmet szervezni. Megerősítették a városokat, mezővárosokat, a templomokat. Ezekben az erősségekben (»tabor«) halmozták fel a fegyvereket és élelmiszereket a támadás esetére. A hegyek csúcsain őrszemeket állítottak fel, hogy jelezzék az ellenség közeledését. A török ellen fegyvertfogó parasztság kialakuló szervezetét természetesen a kizsákmányolás elleni harcra is felhasználta, így Ortenburg grófságban Wunderlich Péter vezetésével parasztszövetség alakult, melynek célja az ország védelme a török ellen és engedmények kivívása a jobbágyság számára. A parasztság terheit ugyanis növelte a pénzromlás, amit az urak nagyobb pénzterhek kivetésével igyekeztek nemcsak ellensúlyozni, de a maguk jövedelmét fokozni is. A parasztok azonban 1478-ban mind Karintiában, mind Stájerországban szembeszálltak ezzel. A karintiai parasztok továbbra is csak a régi pénzterhet akarták viselni. A stájer parasztok is kijelentették, hogy nem fizetnek több földesúri terhet, »mint ami régtől ered és száz év óta van«. A parasztok szövetsége vezetőket választott, a maga céljaira adókat vezetett be, viszont megszüntette a földesúri szolgáltatások teljesítését ; a parasztok maguk akarták választani bíráikat, plébánosaikat. A szövetség feloszlatására kiadott császári parancsnak sem engedelmeskedtek, hanem ezrével gyülekeztek. 1478-ban a parasztszövetség felkelése idején egy török horda tört be Karintiába, amellyel szemben csak a parasztok tanúsítottak ellenállást. A parasztok többszáz főnyi fegyveres csapatát a törökök megverték, a parasztok legnagyobb része hősi halált halt, vagy fogságba esett. A törökök ezután rettenetesen elpusztították Karintiát. A feudális urak itt is megmutatták, hogy nem az ország védelme, csak a nép elnyomása érdekli őket : alig tértek vissza Boszniába a török pusztítók, a feudális urak elfogták és részben kivégeztették, részben börtönbe zárták a parasztszövetség megmaradt vezetőit, a felkelést pedig erőszakkal elnyomták.2 Hazánkban sokkal nagyobb méretekben következett be a parasztság felkelése az ország védtelensége, a kizsákmányolás fokozódása következtében. Történetírásunkban ezt az összefüggést általában csak érinteni szokták. I I 2 Franz Krones: Die österreichischen, böhmischen und ungarischen Länder im letzten Jahrhundert vor ihrer dauernden Vereinigung 1437—1526. Wien, 1864. 141. o.; Edmund, Aelschker: Karinthia története. Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban ós képben. VI. k. Budapest, 1891. 72—73. o. ; Richard Kralik: Österreichische Geschichte. Wien, 1913. 73. о.; Raimund Friedrich Kaindl: Geschichte und Kulturleben Deutsch-Österreichs von den ältesten Zeiten bis 1526. Wien und Leipzig, 1929. 146—147, 310— 311. o.