Századok – 1952
Tanulmányok - Elekes Lajos: A délkeleteurópai népek összefogása a török hódítók ellen Hunyadi háborúiban 93
A DÊLKELETEURÔPAI NÉPEK ÖSSZEFOGÁSA ' (109 A TÖRÖK HÓDÍTÓK ELLEN HUNYADI HÁBORÚIBAN híresztelései nyomán téves, túlzott várakozásokat nem fűznek a tengerszorosok elzárására küldött hajók szerepléséhez. Ezeknek az lett volna a feladatuk, hogy meggátolják az Ázsiában elfoglalt szultáni hadak átszállítását Európába. Ehhez a tengerszorosok, a Boszpoiosz és a Helleszpontosz együttvéve közel százkilométeres partszakaszait kellett volna ellenőrzés alatt tartani. A pápa ennek a nagy és a tengeri hadviselés akkori technikája mellett igen nehéz feladatnak ellátására mindössze nyolc gályát küldött ; ehhez csatlakozott a velenceiek öt, a burgundiak négy, a raguzaiak két gályája (s végül, többszöri sürgetésre, de a harcoktól óvatosan távolmaradva) a bizánciak két hajója,— ami annyit jelent, hogy a terv szerint húsz egységnek kellett volna állandó ellenőrzés alatt tartania a két egymástól is távolfekvő, magában is hosszú tengerrészt, melynek partjai ráadásul az ellenség kezében voltak. A feladat képtelensége, melyre a kortársak közül a burgundi flottarészleg parancsnoka, Wavrin rámutatott, világossá teszi az egész terv alapjában felelőtlen, lelkiismeretlen, szükségképpen a szárazföldi haderő vesztéhez vezető voltát. A kudarc alapoka maga a terv ; súlyösbította, betetőzte a bajt a genovaiak nyílt árulása, kik a döntő percben, Ígéreteik ellenére, a szultán mellé álltak s jó pénzért saját hajóikon szállították át csapatait. Ellenállni csak a Wavrin vezette flottarészleg próbált ; a pápai-velencei hajók a kritikus időben sehol sem voltak.33 Nyilvánvaló, hogy a hadjáratnak, melyet a flotta támogatására alapoztak, az adott körülmények közt mind a terv jellegénél, mind végrehajtásánál fogva kudarccal kellett végződnie. »Egészen világos, — összegezi Marx a tényeket -— hogy e mögött a pápai tréfa mögött szintén a velencés urak állottak, akiknek szemében a magyarok, a szerb király és az albániai Iszkander bég szilárd hatalma nagy szálka volt.«3 4 Hozzájárult a kudarchoz, hogy ezúttal, mint ez a hadjárat megindításának körülményeiből természetszerűen következik, a szárazföldi haderő irányításában is fokozottan érvényesült a pápai követ, rajta keresztül a pápaivelencei politika s a király környezetében levő bárók befolyása, Hunyadival szemben, az összefogás általa kezdeményezett formáinak rovására. Megmutatkozott ez mindjárt a felvonulás irányának meghatározásában. Eltérve a Hunyadi összefogási tervén alapuló előző évi, a félsziget belterületén vezető útvonaltól, a hadsereget most Cezarini terve szerint az Alduna síkságain keresztül a tengerpart felé irányították. Megkerülték a terep nehézségeit és (elvben legalább, aminek, mint az előzményekből nyilvánvaló, sok gyakorlati haszna nem lehetett) biztosították az érintkezést a flottával. De ugyanakkor eltávolították a sereget természetes szövetségeseitől, a török iga lerázásáért sóvárgó népektől. Részint ennek, részint a pápai befolyás megerősödésével járó egyéb jelenségeknek következménye volt, hogy a török ellen felvonuló hadsereg ez évben nem kapott olyan támogatást a lakosságtól, mint az előző esztendőben. Ehhez maga is hozzájárult azzal, hogy (ami szintén a pápai 33 Az elmondottak megállapíthatók a főbb forrásokból, melyeket jórészt már Teleki i. m. I. 400—404. o., Kropf, Bleyer (Századok. 1894. 683. s к. о., u. о. 1902. 349. s к. о.)és mások összeállítottak, v. ö. még különösen Jorga: Notes et extraits. III. 157., 173., 195., 306. о., stb. A források szerint csupán a felelősség mértékét s megoszlását (így például az egyes hajósrészlegeknek a nyílt árulásban való részvételét) illető kérdésekben lehet némi vita, a hadjárat tervezőinek, köztük különösen a pápának s követének felelőssége tényét nem lehet elkendőzni ; erre még olyan nagyfclkészültségű történészek is hiába tettek kísérletet, mint Angyal D., Budapesti Szemle. 1910. 34 Lándor i. m. 136. o.
