Századok – 1952
Tanulmányok - Elekes Lajos: A délkeleteurópai népek összefogása a török hódítók ellen Hunyadi háborúiban 93
A TÖRÖK HÓDÍTÓK ELLEN HUNYADI HÁBORÚIBAN A DÉLKELETEURÓPAI NÉPEK ÖSSZEFOGÁSA 103 részben azonban taktikai meggondolások miatt csak ősszel követte a nagy támadás. Hunyadi ezt gondosan előkészítette. Pénzt szerzett (ezt nagy összegekkel megtoldotta a magáéból is), zsoldosokat fogadott, mozgósította familiárisait ; Brassóban koratavasszal taborita mintájú harciszekereket, ágyúkat, puskákat, hadigépeket gyártatott. Többhónapi munkával sikerült egy tíztizenkétezer főből álló hadsereget toboroznia és korszerűen felszerelnie. Közben a király is toborzott zsoldosokat ; csatlakozott hozzá a pápa követe (ki a hadjáratot a Vatikán politikájának megfelelően az egyház érdemeként igyekezett feltüntetni), továbbá néhány lengyel és magyar báró, nem nagyszámú bandériumaikkal. Lengyelországból és Moldvából hivatásos katonákból álló, félévi zsolddal ellátott segédcsapatok jöttek. Igen nagy számban csatlakoztak a hadjárathoz önkéntesek— Callimachus szerint »óriási tömeg, kik otthonukat nem zsoldért, hanem a kereszténység védelméért hagyták el« — főleg a környező országokból, »csehek, lengyelek s más nemzetbeliek«, de Bonfini szerint távolabbról, így Német- és Franciaországból is. Magyar jobbágyok is voltak a felkelők közt ; ezek számára földesuraik várható ellenkezésével szemben Hunyadi biztosította a hadbavcnulás lehetőségét. Familiárisa, az aradmegyei alispán az ő utasítására adott menlevelet másik familiárisa, Dóczi Mihály megyebeli, bárhol élő jobbágyainak, hogy »a jelen általános hadsereghez akarván csatlakozni«, azt háborítatlanul megtehessék.16 Ilyenformán a király hadereje, hozzászámítva a külföldi segédcsapatokat s az önkéntes felkelők tömegét, mintegy tizenötezer főre emelkedhetett. Ehhez járult, már a határokon túl, Brankovicsnak szerb lovasokból és gyalogokból álló, mintegy nyolcezer főnyi hadserege, továbbá folyton új abb erők a törököktől éppen megtisztított területek népfelkelőiből. A teljes haderő, mely 1443 őszén támadásra indult az oszmán birodalom ellen, szélső számítással legfeljebb harmincötezer főre tehető.17 Még ha elfogadjuk is a kortársak bizonytalan becsléseit a létszám meghatározásánál, a támadásra induló hadsereget akkor sem tekinthetjük elegendőnek a törökök roppant túlerejének megtörésére. Hogy mégis rendkívüli sikereket ert el, az Hunyadi hadvezetése mellett elsősorban az érintett vidékek lakosságának lelkes magatartásával, segítőkészségével magyarázható. A sereg október derekán, Belgrád alatt kelt át a Dunán s a Morava völgyén nyomult előre Nis irányában. Hunyadi válogatott csapataival elővédbe indulva, villámgyors hadműveletek során külön-külön semmisítette meg a megállítására felsorakozó török seregeket, majd november 3-án a Nisava torkolata táján megvert egy minden előzőnél erősebb török hadat is, mely felvette az előzők menekültjeit. A források — a király és a követ beszámolói, valamint Aeneas Silvius ezekre támaszkodó levelezése — egyértelműen kiemelik, hogy a környék bolgár és szerb lakossága segített Hunyadi harcosainak az ellenség üldözésében ; sőt a követ, jelentésének utóiratában, újabb hírek alapján arról ír, hogy a lakosság a csata után is folytatta a menekülők üldözését, sokukat elfogta vagy levágta s végeredményben ugyanakkora 16 Teleki: Hunyadiak kora Magyarországon. X. 124. o. A sereg összetételére egyébként v. ö. u. о. I. 335. s к. о., ill. Hadtörténelmi Közlemények. 1919/21. 35—38. о., valamint az ott felsorolt forrásokat. 17 Ezt a számot adja meg Barletius, Szkander életrajzírója. Az általában jólértesült Dukas huszonötezer főről szól, de még a határon innen, Brankovies és a balkáni népfelkelők csatlakozása előtt. A többi források adataira v. ö. Hadtörténelmi Közlemények 1919/21. 35—38. o.