Századok – 1952
Tanulmányok - Elekes Lajos: A délkeleteurópai népek összefogása a török hódítók ellen Hunyadi háborúiban 93
A DÉLKELETEURÓPAI NÉPEK ÖSSZEFOGÁSA A TÖRÖK HÓDÍTÓK ELLEN HUNYADI HÁBORÚIBAN Hunyadi hadjáratai fordulatot jelentettek a török háborúk történetében. Megállították a hódítók száz éve tartó diadalútját Európában ; átmenetileg vissza is szorították őket : megvédték hazánkat és megjavították a török ellen küzdő népek önvédelmi harcának feltételeit. A kortársak, barátok <és ellenségek egyaránt nagynak, csodával határosnak érezték ezéket az eredményeket ; erről tanúskodnak a hadjáratok egykorú leírásai, a vezér személyét magasztaló jelzők. »Hadak villáma«, »Föld félelme« — így nevezték Hunyadit, átkaikon átcsillanó tisztelettel, a visszavert hódítók. »A haza atyja, az ország megmentője«, »a magyar név és állam igaz védelmezője« —- így emlegették hívei.1 Ugyanakkor feljegyzéseikben világosan utaltak a rendkívüliségükben csodaszerűnek minősített sikerek valóságos alapjaira is. Mint a fordulatot jelző 1442 év hadieseményeinek egykorú leírásaiból tisztán kitűnik, Hunyadi úgy szorította ki a törököket Magyarországról, hogy népfelkelést hirdetett : újtípusú {íadereje mellett a dolgozók harcos hazaszeretetére támaszkodott a pusztítók ellen. így teremtette meg a stratégiai ellentámadás lehetőségét. Támadása pedig, melyet viszonylag kis erőkkel, nagy számbeli túlsúlyban levő ellenséggel szemben, nehéz körülmények közt hajtott végre, azért lehetett eredményes, mert —• mint a következő évek eseményeinek ugyancsak egykorú leírásaiból kétségtelen —- a közös veszéllyel szemben messzemenően támaszkodott a töröktől fenyegetett népek összefogáson alapuló fegyveres segítségére. Ez az összefogás a támadó hadjáratok sikerének, a török hódítók átmeneti visszaszorításának alapja ; világos, hogy az eredmények megszilárdításának s továbbfejlesztésének kimaradása elsősorban az összefogás korlátainak s a Hunyadi politikáját elgáncsoló belső és külső erők — magyarországi bárók, törökkel megalkuvó árulók, az összefogást aláaknázó pápai-velencei és Habsburg hatalmi törekvések — szerepének következménye. Azonban önmagában nagy szó, — Hunyadi politikájának haladó, jövőbe mutató vonalát emeli ki — hogy az összefogás a XV. század feudális viszonyai közt, azok ellenére létrejöhetett ; az elért eredmények mutatják ennek a politikának helyes és. időszerű voltát, indokolva egyben a tiszteletet és megbecsülést, melyet Dél-1 Bonfini III/5., Mezid leverésével kapcsolatban. Azonos értelemben csaknem az összes elbeszélők : »a törökök egyetlen félelme« (Aeneas Silvius, Teleki : Hunyadiak kora Magyarországon. II. 345. o., 4. jz.); »kiváló férfi, ragyogó vitéz, kit a törökök villámló félelmének neveztek« (Johannes Richter, Magyar Történelmi Tár VII. 263. o.): »úgy ünnepelték az összes keresztény népek, mint a magyar név és állaen igaz védelmezőjét, a törökök pedig úgy emlegették, mint legrettentőbb ellenségüket . . . nyelvükön hadak villámának nevezték« (Hunyadi olasznyelvü életrajza, M. Tud. Akadémia Tört. Biz. másolatai. ívrét, 142. sz. 19., 35. o.); »törökök mondottak föld félelmének« (célzás Hunyadira az egykorú László-himnuszban, v. ö. Századok. 1950. 148. o.) stb.
