Századok – 1951

KRÓNIKA - 585

krónika szerző cikk formájában közölte az' erdélyi Érchegység bányászjobbágyságának egy másik, 1819 évi mozgalmát. A bányászparasztságot a földműves jobbágyokénál is súlyosabb elnyomás, kizsákmányolás sújtotta; ez ellen számos mozgalommal tiltako­zott. Legkiemelkedőbb volt a Horia-Oojca felkelés 1784-ben, s a Varga Katalin-vezette mozgalom a XIX. század 40-es éveiben. Az előadásban tárgyalt mozgalom új adatok­kal bizonyította, hogyan akadályozta a gyarmati elnyomás a bányászat vonalán is a termelési technika korszerű megváltoztatását. Trócsányi Zsolt, az Országos Levéltár munkatársa hozzászólásában az 1830-as évek más, Erdély területén lezajló mozgalmai­ról számolt be. Ismertette a mozgalmak általános és különös okait s részletesen tag­lalta az 1831 évi pánikot, mely az uralkodóosztályt a közelgő parasztfelkelés hírére fogta el-Györffy György, a Történettudományi Intézet munkatársa „A székely társada­lom a XIII—XIV. században" c. előadásában a Székely György irányításával készülő munkaközösségi kiadványba írott fejezetét mutatta be. Kifejtette, hogy a székelyek XIII—XIV. századi történetére, igen csekély forrásanyag áll rendelkezésre. Ennek oka, hogy a székelyek földközösségben élvén, hiányoznak a birtokperek. Kiindulva a székelység Erdélyben való megtelepedésének térképpel illusztrált ismertetéséből, vázolta a letelepülő székely társadalom gazdasági életét. A XIV. századra következik bo a nomád állattenyésztésről a földművelésre való áttérés. Társadalmi formájuk a nemzetségi szervezet, mely hasonlóságot mutat nomád török népek törzsszervezetével. Ismertetve a földközösség döntő szeredét a XIII—XIV. századi székely társadalom életében, befejezésként a XIV. század végén elinduló rétegződés folyamatát vázolta. Németh Gyula akadémikus hozzászólásában hangsúlyozta, mily fontos a magyar történészek számára a nomád népek történetéből vett analógiák felhasználása. Fel­hívta a figyelmet a gazdag szovjet irodalom minél alaposabb kiaknázására. Bónis György, szegedi egyetemi tanár rámutatott arra, hogy a székelység társa­dalmi fejlődésének megértéséhez sok esetben későbbi események, intézmények adnalr útbaigazítást. A maga részéről az állam és jog körébe vágó adatokkal egészítette ki a hallottakat, különösen a magánjog s az azzal összefonódott büntetőjog területéről. Az őszi évadban hangzott el a Horthy-korszak történetéről Incze Miklósnak, a Történettudományi Intézet munkatársának „Az 1929/33-as gadasági válság politikai hatása Magyarországon" c. előadása, melyben szintén egy készülő munkaközösségi munka részletével ismerkedett meg a hallgatóság. Az ellenforradalom politikai rend szerének vázolása után az előadó történetileg végigvezette: milyen politikai hatáss volt a munkásosztály és a dolgozó rétegek fokozott elnyomorodásához, a tömegelége­detlenség növekedéséhez vezető világgazdasági válságnak a magyar uralkodóosztály politikájára. A Bethlen-kormány tovább fasizálta a rendszert — közigazgatási reform, új fővárosi és katonai törvény, stb. útján. Fokozták a demagógiát, főleg a revízió körül folytatott soviniszta uszítást. Fokozott mértékben vették igénybe a munkásosztály félre­vezetésére a szociáldemokrata vezetőket, akik az agrárproletariátus és a szegény­parasztság leszerelésére baloldali taktikát folytattak. Rámutatott a Kisgazda Párt meg­alakulása, s a nyílt fasiszta pártok szervezési kísérleteinek jelentőségére. A kormány­nak nem sikerült kivezető utat találni a válságból. A terror jegyében lefolytatott 193l-es országgyűlési választások után bekövetkezett pénzügyi válság után a kormány­válság elmélyült, Bethlen lemondásra kényszerült. Károly Gyula kormánya a falusi szegénység növekvő tiltakozása ellen és a KMP befolyásának felszámolására statáriumot vezetett be. A nyílt fasiszta módszerek és a még fokozottabb terror szükségessége az uralkodócsztály számára és a tőkés csopor­tok közötti ellentétek kiélesedése a Hitler fasizmus előretörése idején Gömbös kor mányalakításához vezetett. Gömbös osztálybázist akart szerezni a kormánypárt részére. Ugyanakkor általános támadást indított a munkásosztály és a KMP ellen. Az előadás annak leleplezésével zárult: hogyan szolgáltatta ki Gömbös — Horthy jóváhagyásával — az országot a Hitler-fasizmusnak. Kuhitsch Imre, az Országos Levéltár osztályvezetője hozzászólásában a szociál­demokrata párt válság alatti tevékenységéhez adott leleplező adatokat. A szociál­demokrata vezetők, akik hírhedt paktumukkal kiszolgáltatták a munkásságot és sze­gényparasztságot a tőkés érdekeknek, a válság éveiben azt hirdették, hogy válság ide­jén nem lehet sztrájkolni. A burzsoázia érdekében igyekeztek leszerelni a munkás­osztálynak a KMP által vezetett sztrájkharcát, — ahogyan azt a hozzászóló a salgó­tarjáni sztrájk kapcsán leleplezően bemutatta. A szociáldemokrata vezetők kiszolgál­tatták a kommunistákat a rendőrségnek és a munkásosztály soraiban ,,a nyugati demokrácia" eszményképét igyekeztek elfogadtatni-

Next

/
Thumbnails
Contents