Századok – 1951

SZEMLE - Kautsky Károly: A szocializmus előfutárai (ism. Kulcsár Zsuzsanna) 580

szemle .">583 Kaut sky áruló, forradalomellenes magatartásának előzményei megtalálhatók a parasztok szerepének felfogásában is. A szocializmus előfutárairól tárgyalva, igen keveset beszél a parasztokról, már pedig kétségtelen, hogy az antifeudális küzdelmekről szólva elsősorban a parasztság harcáról kellene beszélnie. Kautsky nemcsak, hogy elhanyagolja a parasztság antifeudális harcainak hangsúlyozását, hanem ennél többet is tesz. üolcino mozgalmáról írva kifejti: „De az apostoltestvérek, mihelyt' a parasztokra támaszkodtak, minden talajt elvesztettek a lábuk alól." (223. o.) — Itt tehát Kautsky tagadja Engels alapvető megállapításait, amelyeket „A német parasztháborúdban fejtett ki. — Engels megmutatja a parasztságban rejlő nagy forradalmi energiákat, s nyomatékosan hangsúlyozza a proletariátus feladatait a parasztsággal mint szövetségessel kapcsolatban. Kautsky ezzel szemben így ír: „ ... az eretnek, kommunista mozgalmak rendszerint gyorsan összeroppantak, látszólag nyomuk sem maradt, mihelyt nem a birtokos osztályok mozgal»nával együtt, kizárólag a pápaság ellen fordultak, hanem kísérletet tettek az egész birtokos társadalom megtámadására". (177. o.) Itt tehát a birtokososztályra utal mint a proletariátus szövetségesére, anélkül, hogy rámutatna e szövetség több mint kétes értékére- Ugyanakkor viszont elmulasztja, hogy felhívja & proletariátus figyelmét a parasztsággal való szövetség döntő fontosságára s arra a szerepre, amely a proletariátusra, mint a parasztság és a többi dolgozó réteg vezetőjére és felszabadítójára vár. Amint nem mutat rá a proletariátusra, mint a dolgozó parasztság és a többi dolgozó réteg jövendő vezetőjére, ugyanúgy nem világítja meg helyesen a proletariátus magatartását hazája iránt. Hangsúlyozza a „proletároknak" (a középkori kommunista szekták tagjainak) „egyenes idegenkedését" „az állammal, a politikában való részvétellel és az ország védelmével szemben". (I. 190. o.) Tudjuk, hogy ez а felfogás nem felel meg a valóságnak; éppen a dolgozó osztályok azok, amelyek a haza védelmére mindig készek s amelyek az ország igazi érdekeit tartják szem előtt. Ez az alapvetően hibás nézet szabja meg azután Kautsky felfogását a német parasztháborúval kapcsolatban, ahol nem említi a német egység kérdését, amely a parasztháború döntő kérdése volt, s amely a parasztság leverésével együtt bukott el. Itt sem veszi tekintetbe Engels megállapítását; Engels hangsúlyozza, hogy a parasztság Németország egységének megvalósításáért küzdött. E hibás felfogásból és Engels megállapításainak elvetéséből egyenesen következik, hogy Kautsky a német parasztháborúban a fejedelmeket tekinti a „legforradalmibb osztálynak". (II. 360—361. o.) Egyáltalában • nem mérlegeli azt, hogy a fejedelmek voltak az ország egysége s így a központosított államhatalom kialakításának legfőbb akadályai. Ugyanezt a torz szemléletet ismerhetjük fel ott is, ahol Kautsky hangsúlyozza: az egyetlen hatalom, amely képesnek látszott Olaszország egységének megteremtésére és a különböző uralkodók feletti hatalom megszerzésére, a pápaság volt". (277. o.) Nem látja azt, hogy Itália egyesítésére a dolgozó nép törekedett s az egység kialakulásának éppen a pápaság volt az egyik legfőbb akadálya, Róma, amely alkalmas lehetett volna arra, hogy a központosított monarchia kialakulásához nélkülözhetetlen középponti székhely legyen, részben éppen a pápák reakciós, minden haladással szembeszegülő magatartása miatt nem tölthette be azt a szerepet, amit Oroszországban Moszkva, vagy Angliában London. A pápaság — Kautsky megállapításával ellentétben — a haladó, népi, egyesítő törekvésekkel szemben a reakció erőinek képviselője, Olaszország széttagolásának zászlóvivője s az idegen hódítók állandó szövetségese volt. Talán éppen azért nem tért ki Kautsky művében Rienzo mozgalmára, mert itt világosan megmutatkoznak a népi erők egyesítő törekvései, amelyekkel szemben a pápaság, mint e mozgalmat akadályozó, fékező reakciós hatalom lép fel. Az itt felsoroltakon kívül Kautsky későbbi áruló felfogásának más csirái is megtalálhatók már e műben. Székely György alapos, kritikai bevezetése helyesen és élesen mutat rá Kautsky felfogásának hibáira. De többhelyütt elmulasztja azt, hogy az olvasót a kérdések megoldásáról, a helyes álláspontról tájékoztassa, csak néhány szóval utal a problémák megoldására. A fordítók, Hollósi Tibor és Terényi István, kitűnően oldották meg feladatukat. Csupán két kifogást emelhetünk munkájukkal kapcsolatban: Az egyik az, hogy a középkori német szövegek nyelvét (86—87. o.) igyekeztek ugyan régies magyar szöveggel visszaadni, de ennek nem szenteltek kellő figyelmet, nem fordultak a magyar nyelvemlékekhez és így e szövegek néhol mesterkéltek, hamisan csengők. A másik kifogásunk: a német Erhebung szót gyakran fordítják ,.lázadás"-sal. A lázadás szónak a mi terminológiánkban bizonyos peioratív értelme van: с szóval haladásellenes