Századok – 1951

KÖZLEMÉNYEK - Kubitsch Imre: Adalékok a kommunista párt második világháború előtti békeharcához (1929-1939) 525

534 kubitsch imre burzsoá kormányoknak minden — az új háború megszervezésére irányuló — kísérletét a forradalmi harcra való teljes felkészültséggel fogadják. A feladat az, hogy szégyenoszlophoz állítsuk a munkásmozgalom minden olyan alakját, aki az új háború veszélyét „kitalálásnak" tartja, aki a munkásokat pacifista hazugságokkal áltatja, akik szemethúnynak afölött, hogy a burzsoázia mint készül az új háborúra, mert ezek az emberek azt akarják, hogv a háború a munkásokat váratlanul érje."3 A burzsoá kormányok háborús szándékai és előkészületei nagymértékben fokozódtak a gazdasági világválság kirobbanása után. Az 1929-bein kitört, minden addigi válságnál mélyebb és hosszantartóbb, az imperializmus összes ellentéteit végsőkig élező gazdasági válságból „a burzsoázia belpolitikai téren további fasizálásban ... külpolitikai téren új imperialista háborúban"4

fog kivezető utat keresni — leplezte le Sztálin elvtárs 1930-ban a kapitalista országok kormányainak igazi törekvéseit. A kapitalista országokban a Bolsevik Párt példáját, Lenin és Sztálin tanításait követve, egyedül csak a kommunista pártok szálltak szembe kormányaiknak ez időben még álcázott háborús politikájával és folytattak harcot a béke megőrzéséért. Az új háború veszélyére való tekintettel a Kommunista Internacionálé 1928 őszén megtartott VI. kongresszusán határozatot hozott, hogy az I. világháború kitörésének évfordulója, minden év augusztus elseje a dolgozók háborúellenes tiltakozásának napja legyen, hogy e napon világszerte tüntetésekkel, felvonulásokkal tiltakozzanak a ikészülő újabb imperialista háború ellen. Nem sokkal később —• 10 éves fennállásának évfordulóján — a Kommunista Internacionálé felhívással fordult a világ dolgozóihoz, amelyben leleplezte, hogy a „demokratikus" kormányok új, borzalmas háborút készítenek elő és felszólította a nemzetközi proletariátust az új imperialista háború megakadályozása érdekében folyó egységes harcra. * Az imperialista hatalmak újabb háborúra való készülődését a magyar fasiszta rendszer urai örömmel vették és készségesen támogatták. Az ellenforradalmi Horthy-rendszer már véres uralmának első percétől kezdve egy új rablóháború híve volt. Az angol, amerikai, francia imperialisták támogatásával, idegen fegyveres erővel, a magyar dolgozók szabadságának vérbefojtása árán hatalmát visszanyert magyar uralkodóosztálv, a nagytőkések és földbirtokosok szívesen fogadták a háborús terveket. Egy újabb háborútól, elsősorban egy Szovjetunió elleni háborútól remélték, hogy a trianoni szerződés következtében elvesztett gyáraikat, birtokaikat, az olcsó munkaerőt szolgáltató nemzetiségek feletti régi uralmukat visszaszerezhetik. Hogy a magyar uralkodóosztály revíziót követelő, „nemzeti" jelszavai mögött milyen „hazafiság" húzódott meg, azt Hegedűs Lóránt, a Horthyrendszer pénzügyminisztere találóan fogalmazta meg a GyOSz egyik' közgyűlésén. Hegedűs itt hangsúlyozta, hogy „ugyanazt a hazafiságot vallom, amit elnökünk. Az én hazafiságom abban áll most is, hogy gyáriparos voltam, vagyok és leszek."5 A magyar uralkodóosztály gyűlölete a Szovjetunió és a kommunisták ellen nem ismert határt. Az uralomra került Horthy-klikk már az imperialisták intervenciós háborúja idején, a Wrangel- és Pilsudsky-banda támadásakor készséggel kínálta fel 100 000 magyar dolgozó vérét az orosz proletariátus hatalmának megdöntése, a kapitalizmus uralmának visszaállítása érdekében. Nem rajtuk múlt, hogy akkor nem került erre sor. 3 Sztálin, Művei, 9. k. 327—8. o. oroszul. 1 Sztálin: A Központi Bizottság politikai beszámolója a SzK(b)P XVI. kongreszszusán. Sz'kra, 20. o. 6 „Magyar gyáripar" 1921. XI. évf. 11—12. sz.