Századok – 1951

KÖZLEMÉNYEK - Kemény G. Gábor: Iratok Mocsáry Lajos karánsebesi mandátumának történetéhez 486

iratok mocsáry lajos karansebesi mandatumanak történetéhez 517 A És ez utóvégre is másodrendű kérdés. Mocsáry már olyan mélyre sül[l]yedt abban az elmebeli aberratióban, mely a nemzetiségi ügyre nézve elfogta: hogy mélyebbre már az sem süllyeszthetné, ha engedelmes követője lenne Doda Trajánnak; és megsemmisíttetné mandátumát. Egykori pártja, melynek vezéregyéniségei közé tartozott, s az egész magyar közvélemény, — már rég leszámoltak Mocsáryval. Előbb a párt, aztán a parlament lökte ki magából, miután nem akadt kerület, ki ezt az egészen közönséges árulót mandátummal tisztelje meg. Hanem azért a magyar nemzeti érzület sértődése mégis megmaradt. Nekünk nem lehet eltűrnünk, hogy legyen fajunkban egy is, ki a mi ezredéves Magyarországunk magyar jellege ellen, nemzetünknek úgyszólván létérdeke ellen a parlament fóru mán, küzd. Nem a „Chauvinismus" túlzása, hanem a valódi nemzeti érzület méltó felháborodása lesz az, hogy ha a képviselőház a többszörösen kompromittált karánsebesi mandátummal érkező Mocsáryt hozzá illően fogadja. Látnia, éreznie kell, hogy csak a törvény kényszere alapján ül a magyar képviselők sorai közt. És látnia kell a nemzetnek, hogy nincs elég nagy büntetés, mely sújtja azt, ki a saját kebeléből ellene vét. 22. 1888 máj. 29 A szerb nemzetiségi sajtó Mocsáry megválasztásáról1 Zasztava 1888 76. sz. (A szerb radikális nemzetiségi sajtó a közölt vezércikkben fejezte ki együttérzését Mocsáryval — Karánsebes képviselőjévé történt megválasztásakor. A „Zasztava" cikkírója méltatását összekapcsolja a kormánypárti szerb képviselők opportunista politikájának megbélyegzésével. Az országgyűlésen Mocsáry harcol a maga elveiért állapítja meg a szerb nemzeti szabadelvű párt lapja — a kormánypárti szerbek viszont hallgatnak — a maguk elveiért.) A „keményfejű" románok Mocsáry Lajost küldték az országgyűlésbe. A karánsebesi kerület egységes, érintetlen, meg nem ingatott. Ott nem akadt olyan pap, aki azt mondotta volna: „A kormány mellett, kell állnom, mert esetleg üldözni fognak". Ott nem akadt olyan tanító, kereskedő vagy földmíves sem, aki azt mondta volna: „Kilátástalan a helyzetem, tartozom az adóval, meg kell alázkodnom!". Nem, ott nem akadt egy sem s így nem is fertőzött meg másokat. A karánsebesi kerületben egytől -egyig azt mondják: „Azt választjuk meg, akit akarunk!" A karánsebesi kerület éveken keresztül Doda tábornokot választotta, azonban Doda nem járt el az országgyűlésre. Nem mintha nem tudna magyarul, elvből cselekedett így s ezt az elvet egy évvel ezelőtt nyíltan ki is fejtette a magyar országgyűlésen. Doda tábornok látta, hogyan vannak ma elosztva a választási kerületek. Ennek a felosztásnak alapján a nemzetiségek sohasem lehetnek számarányukhoz mérten képviselve a magyar országgyűlésen. Doda tábornok látta, mit művelnek a hatóságok a választások alkalmával és látja, hogy ez a harc egyenlőtlen, különböző fegyverekkel vívott küzdelem, melyben a nemzetiségeket még az országgyűlésbe való bejutás előtt legyőzik. Nem akart tehát az országgyűlésbe menni, de mandátumáról sem kívánt lemondani. Erre kihirdették, hogy mandátumát elvesztette. Akkor azt híresztelték, hogy a karánsebesi kerület a kormány emberét fogj;, megválasztani. Budapesten úgy gondolták, hogy ennek a kerületnek a választói nem nemzetiségi és politikai öntudatból választották meg Doda tábornokot, hanem a személye iránti rokonszenvből. Csakhogy másként történt. A szavazók Popovici[u]t, az orsovai esperest választották meg, ő pedig kijelentette, hogy Doda tábornokhoz hasonlóan és ugyanazon ok'>k miatt nem megy el az országgyűlésre. . Akkor már látszott, hogy a karánsebesi kerület választói öntudatosak, látszott, hogy elvekért küzdenek és nem személyekért. A kormány helytelenítette a fejleményeket: „Meddig tart még a karánsebesi képviselőknek ez a kellemetlen protestáíása?" És elérkezett a harmadik választás. Igaz ugyan, hogy nem olyan embert választottak, aki újra protestálni fog és nem megy el az országgyűlésre, de ehelyett — Mocsáry 1 A közlemény eredeti címe: Lajos Mocsár,-