Századok – 1951

KÖZLEMÉNYEK - Kemény G. Gábor: Iratok Mocsáry Lajos karánsebesi mandátumának történetéhez 486

„">12 kemény G GABOR A passzív renitcnczia joga általánosságában oly természetes, oly magától értett jog, hogy azt senki, kinek még egyáltalán efféle dolgokról fogalma van, elvileg még csak kérdésbe sem vonhatja. Azonban elméleti általánosságoktól eltekintve és csak a konkrét esetet szemügyre véve, azok, a kik a nemzeti párt ezen dkeziójában egy alkotmányellenes tényt látnak, senki mással, mint magával törvényhozó testületünkkel jönnek nyilt ellentétbe. Ez ily kivételes esetekre nézve intézkedett és nemcsak, hogy a törvényes szankeziót csakis logikailag elkerülhetetlen következményekre, ügymind a mandátum elvesztésére s ideiglenes jelöltségi diszkvalifikáczióra szorítkoztatta, hanem a megbízó levélnek a képviselőházhoz való bemutatásának megtagadását egy alkotmányosan megengedett cselekménynek tekintette, midőn az illető törvény egy specziális bizottságot bíz meg avval, a megtagadás indokait alaposságokra megvizsgálni és ehhez képest ítéletet mondani. Már hacsak valaki azon képtelenséget nem akarje állítani, hogy egy netáni véleménykülönbség a megtagadás indokainak alaposságát illetőleg egy renitens képviselő és az összeférhetetlenségi bizottság között már magában egy alkotmányellenes momentumot involvál, úgy annak feltétlenül be kell ismernie, hogy a nemzeti párt ezen akcziója a loyalitás szempontjából abszolúte meg-Támadhatatlan, korrekt és alkotmányos volt. De ha a vád, mintha eljárásunk alkotmányellenes volna, alaptalan, úgy kénytelenek vagyunk azon interpretácziót, mely teljesen alkotmányos oppozicziónkat a mai állampolitikával szemben, mint egy a magyar faj ellen irányzott ellenséges akcziót állítja oda, egyenesen illoyálisnak neveznünk, mert mi sem jogosít arra fel, hogy két merőben különböző dolgot, mint az állampolitika és a nép, mint identikus dolgokat egymással önkényesen substituáljunk. F.gy nép történeti fejlődésének folyamában gyakran kénytelen állampolitikáját a változott időviszonyoknak megfelelő más állampolitikával felcserélni és a történelem tanúsága szerint nom mindig azok voltak a legjobb hazafiak, kik a justitia regnorum fundmentum régi kipróbált elvének a leghevesebben ellenszegültek és még kevésbbé a haza ellenségei azok, kik e tekintetben máskép vélekedtek. De ha a történelem e hasznos tanúságát nem akarjifc is szívünkre venni, úgy gondoljuk meg, hooy a politikai orthodoxia azon türelmetlensége, mely a más véleményűekben nem politikai ellenfeleket, hanem ellenségeket tót, igazán alkotmányos szempontból abszolúte >Tncs megegedve, eltekintve attól, hogy mi sem kompromittálja inkább már a priori állampolitikánkat, mint ha védelmére ily meg nem engedett fegyverekkel kell é'ni. Tudjuk, fájdalom, nagyon is jól. hogv mi a politikai türelmetlenségnek nálunk már oly mélyen gyökerező baját néhány jóindulatú tanácscsal nem vagyunk képesek elodázni, de csak annál elutasíthatlanabbul válik kötelességünkké azon méltatlan gyanúsítást, mintha a nemzeti párt az állam politikája elleni ezen oppozicziójában valamely ellenséges indulattól lett volna vezéreltetve a magyar faj ellen, egész határozottsággal, sőt indignáczióval visszautasítani. Hangosan ki merjük hirdetni, hogy az! egész országban nincs nép és nincsen párt azon szolidaritás érzetétől, mely szolidaritás a román és magyar népet egyenesen létérdekeiben minden körülmények között egymáshoz köti, oly mély bensőséggel és őszinteséggel áthatva, mint épen a román nép és ennek nemzeti pártja. De természetesen e szolidaritást nem oly értelemben fogjuk fel, hogy nemzeti létünkért való nagv küzdelmünkben a román nép politikai nullifikácziójára irányzott állampolit;

ka mellett le'kesedni hazafiúi kötelességünknek tekinthetnők. Már most ön, tisztelt képviselő úr, meg lesz győződve, mily alaptalanok és meg nem engedhetők azon támadások, melyek ezen akczió ürügyéből a nemzeti párt ellen intéztettek. A nemzeti párt. nemcsak alkotmányosan korrekte járt el és a legőszintébb testvéri érzelmektől van áthatva a testvérnemzet irányában, hanem ez alkalmat is felhasználta arra, hogy a mennyire tehetségében áll, г testvéri érzelmeinek tényleges bizonyságát is adja az által, hogy e harmadik választásnál egy magyar nemzetiségű honfitársát választotta meg e kerület képviselőjévé. A nemzeti párt ugyanis, midőn elhatározá ezen akcziót, mint említők, a harmadik választással befejezni, azon felfogásból indult ki, hogy — miután ezen akcziónak a csonka parlament sem nem volt, sem nem lehetett czélja, hanem tulajdonképi czélja egyedül az volt, hogy az új helyzethez képest új álláspontját az állampolitikával szemben egész világosan jelezze — a holt választások egy végnélküli sorozatát inszczenálni, sem ezen akczió komolyságával, sem a képviselőház méltóságával összeegyeztethető nem volna. A mi pedig a személy kérdését illeti, úgy őszintén bevalljuk, hogy az egész országban csak egv férfira irányozhattuk szemeinket és ez ön tisztelt hazafi. Mert