Századok – 1951

KÖZLEMÉNYEK - Kemény G. Gábor: Iratok Mocsáry Lajos karánsebesi mandátumának történetéhez 486

510 kemény g. gäbor 16. ^888 máj. 26 A román nemzeti párt karánsebesi választási bizottságának levele Mocsáry Lajoshoz, megválasztása alkalmával Egyetértés 1888 máj. 29 148. sz. (A román nemzeti párt karánsebesi bizottsága az alábbi levélben közli Mocsáryval megválasztását. „Az egész országban — írják a karánsebesiek —. csak egy férfira irányozhattuk szemeinket s ez ön, tisztelt hazafi." A karánsebesi pártbizottság közli Mocsáryval, hogy a párt a továbbiakban felhagy a ,,passzív renitencia" módszerével. Felkéri Mocsáryt, vállalja el az ország érdeklődésének középpontjába került választókerület mandátumát, az elvi álláspontok kölcsönös fenntartásával, a haza ügyének érdekében.) Mélyen tisztelt képviselő úr! A képviselőház tudvalevőleg kerületünknek már két képviselőjét megbízó levelüktől megfosztottnak nyilvánítá azon oknál fogva, mert ezek abnormis politikai viszonyaink nyomása alatt azon nyilatkozatra látták magukat késztetve, hogy legalább az adott körülmények közt nincsenek azon helyzetben, hogy a képviselőház tanácskozásaiban részt vehessenek. Az ennek folytán megtörtént harmadik választásnál e választókerület önt' választá meg, tisztelt hazafi, a szavazatok egyhangúságával országgyűlési képviselőjévé. Midőn a román nemzeti párt e kerületi választási bizottságának szerencséje van ezt azon kérése kíséretében tiszteletteljes tudomására hozni, hogy ezen általános és őszinte bizalom jelét* e kerület részéről szívesen elfogadni méltóztassék, a nemzeti bizottság egyúttal helyén látja azon normális politikai viszonyok között mindenesetre alig szokásos politikai akcziónak, mely jelenlegi megválasztásával befejezését találja, czélját és értelmét egész nyíltsággal előadni. A bizottság erre annyival inkább indíttatva érzi magát, miután a román nemzeti párt eme legújabb politikai akcziója, nemcsak nem lett mindenütt helyesen megértve, hanem egvnémelv oldalról jogosulatlan, sőt közben még gyűlölséges gyanúsításokra és támadásokra is a^almas ürügyül használtatott fel. De mi több, maga a kormány nem vonakodott még a szólásszabadság nagy elvét is, a polgárok ama sarkalatos alkotmányos jogát, itt Magyarországban kérdésessé tenr.i, talán csak azért, hogy ezen akczióval szemben egy különben egészen rosszul alkalmazott mcgfélemlítési rendszert inauguráljon. Tág körökben ugyanis ezen akczióban egy, az alkotmányosság követelményeivel egyáltalán összeférhetlen és a magyar faj ellen irányzott ellenséges tüntetést akartak látni. Nohát annyi igaz ebben, hogy ezen akczió kétségen kívül egy tüntetést czélzott, azonban egy tüntetést, mely sem az alkotmányosság elveivel általában ellentétben nem áll, se*n a magyar faj iránti ellenségeskedésnek még csak látszatát sem hordja magán. Ez sem több, sem kevesebb, mint egy osztentatív alakban a mai állampolitika ellen irányzott tüntetés. Abnormis politikai viszonyok nyomása által előidézve, ezen akczió természetesen az egészséges politikai viszonyok normális mértékével nem is mérhető. Mindazonáltal, habár a nemzeti párt a kényszerhelyzetben, melybe nem saját hibája folytán jutott, késztetve látta magát, ezen politikai tüntetéssel az alkotmányosan megengedett ellenzékeskedés határáig elmenni, úgy másrészt azon tiszta szándéktól vezérelve, hogy ezen manifesztáczióval nem a létező konfliktust élessze, hanem, ha lehet, ennek kiegyenlítését indítsa meg, e határvonalat egy hajszállal sem lépte túl. Áthatva azon meggyőződéstől, hogy azon mély és komoly nemzeti ellentétek, melyek politikai életünk úgyszólván minden szálait átrezgik, egyedüli és tulajdonképeni okukat a mai, czéljaiban és eszközeiben egyaránt eltévesztett állampolitikában találják, a nemzeti párt, nemzeti mint hazafiúi tekintetek által látta magát indíttatva, azon pillanatban, melyben ezen állampolitika végzetteljes pályafutásán eljutott már azon pontra, hogy hazánkban egy egész népnek, mely az ország lakosságának egyötödét képezi, a törvényhozás ajtait de facto elzárja, ezen, belső állami fejlődésünk-