Századok – 1951

KÖZLEMÉNYEK - Kemény G. Gábor: Iratok Mocsáry Lajos karánsebesi mandátumának történetéhez 486

502 kemény g. gäbor Tisztelt elnök úr! A román nép ép úgy, mint Szent István koronájának más népei, az alkotmány helyreállítását Magyarországon örömmel s bizalommal üdvözölte. De csakhamar e ncp nemzeti érzelmű jntelligencziájának szomorúan tapasztalnia kellett, hogy a szabad s alkotmányos élethez kötött reményeik csalódáson alapultak. Az állami politika mind határozottabban oly irányba tereltetett, a mely addig is a román nép nemzeti érdekeit melyen károsította, végkövetkezményeiben azonban a román nép nemzeti életét s a nemzeti fejlődését Magyarországon lehetetlenné tétellel fenyegeti. Másiészt az államhatalom az alkotmányos formákat oly módon alkalmazza, hogy az alkotmányos jogokból és biztosítékokból e nép jogos nemzeti törekvéseinek mesterséges elnyomására szolgáló eszközök válnak. A fennálló törvények s az épen említett alkotmányos gyakorlat következtében e nép az új alkotmányos korszak óta még egy országgyűlésbefn] sem örvendhetett már annak s politikai jelentőségének megfelelő képviseletnek s ez a viszony országgyűlésről országgyűlésre rosszabbult. Ily körülmények között a törvényes nemzeti aspirácziók megvalósítására irányzott, komoly, törvényes s alkotmányos harczról szó sem lehetett, sőt a támadó állami politika ellenében a védelem is a lehetetlenségek birodalmába tartozott- Tekintettel a román népnek ilyen mesterségesen előidézett nullifikálására a nagyszebeni román nemzeti konferenczia már 1881-ben1 kénytelenítve érezte magát, e nyomasztó helyzettel számot vetni s azt az erdélyi románok politikai passzivitásában kifejezésre juttatni; a tulajdonképeni Magyarország románjai kénytelenek voltak a legutóbbi országgyűlésen kettő, illetőleg három nemzeti képviselővel megelégedni.5 A kormány által az országgyűlési képviselőválasztások vezetésében követett módszer, legalább a román néppel szemben, a lefolyt választásoknál érte cl tetőpontját- Mi azelőtt a politikailag fontos tény előtt állunk, hogy Magyarországnak jelentőségre nézve második népe, közel három millió lélekkel, az a nép, a mely a választókerületek mesterséges beosztása daczára mégis 70—75 kerületben képviseli a lakosság nagy többségét, ha nem egészét, a múlt választásoknál csakis egyetlen egy kerületben tudta magát érvényesíteni. Ez a kerület a karánsebesi s én részesültem abban a szerencsében, hogy otít képviselőül megválasztattam. Ez abnormis viszony következtében én magam is abnormis helyzetben vagyok. Én lennék az országgyűlésben az egész román népnek kizárólag egyedüli nemzeti képviselője s 423 képviselő közt egyedül és kizárólag én rám hárulna a kötelesség közel 3 millió állampolgárnak súlyosan sértett s még komolyabban fenyegetett nemzeti érdekeit képviselni s érvényesíteni. E feladat szerény képességemet annyira túlhaladná, hogy annak még csak gondolatával sem barátkozhatom meg. Más részt árulás volna a román nemzet ellen, melyért meghalni mindenkor kész vagyok, ha lemondanék képviselői mandátumomról, s ezzel a román nép ezen egyedüli nemzeti kerületét feladnám. Ily helyzetben sajnálom, hogy megbízó levelemet nem küldhetem be, hanem tisztelettel kérnem kell önt. elnök úr, hogy szíveskedjék a képviselőház becses tudomására hozni azt, hogy én a képviselőház tanácskozásaiban nem fogok részt venni, sem pedig nem fogok lemondani a képviselői mandátumról. E nyilatkozatomat megtéve, el nem hallgathatom, hogy minden egyes nemzeti érzelmű magyar ajkú képviselő helyzetemben ugyanazt tenné. A képviselőház természetesen ebben az ügyben nem járhat cl másképen, mint ama más alkotmányokban eddig szokásos intézkedés szerint, a melyet a törvényhozás, tekintettel állami életünk egészségtelen viszonyaira, 1876-ban dckrctálni szükségesnek tartott,3

ezzel azonban a képviselőház maga fog egyúttal bizonyságot tenni a világ előtt arról, hogy a román népnek, legalább ez idő szerint, a magyar alkotmány keretében nincs helye. *— Fogadja elnök úr mély tiszteletem kifejezését. Karánsebes, 1887 okt. 10. Doda Traján, a karánsebesi kerület választott képviselője. 1 Pontosabban: az 1881 máj. 12—14-én tartott szebeni román nemzeti kongresszus. - Babes Vince, Trutia Péter és Gurban Constantin. 3 V. ö. 1876 : XXIX tc