Századok – 1951

KÖZLEMÉNYEK - Kemény G. Gábor: Iratok Mocsáry Lajos karánsebesi mandátumának történetéhez 486

488 kemény g. gabor beszédet mond a treforti asszimilációs „kultúrpolitikáról". Időközben azonban a függetlenségi párton belül is jelentős jobbratolódás vehető észre. A párton belül is hangadóvá lesz a vezető osztályok sovinizmusa és 1884-ben, a Madarász- és Irányi-frakciók egyesülése után a pártikongresszuson a demokratikus nemzetiségi politikáját ellenző Irányinak3

szavaztak bizalmat, aki az átszervezett, „függetlenségi és 48-as" párt elnöke lett. Mocsáry és Eötvös Károly a függetlenségi párt kisebbségi csoportjával felvették a küzdelmet a soviniszta többség ellen. A nemzetiségi kérdés korabeli izzó állapotában Mocsáry Lajos kénytelen volt „törvényes alapra", a meghozott, de végre nem hajtott 1868. évi nemzetiségi törvényre támaszkodni, de álláspontja: a „magyar nemzeti állam" fikciójának tagadása, a soviniszták szemében így is „hazaárulásnak" minősült, amivel a nyolcvanas évek derekától ismételten megvádolták. 1886 február 8-án a költségvetési vitában mondott beszéde és az év első felében kiadott röpiratai' miatt a soviniszta sajtó cs közvélemény • kíméletlen támadásokat intézett ellene, a nemzetiségek sajtója és közvéleménye ugyanakkor a megbékélés egyetlen harcosának, a nemzetiségi béke „fehér hollójának" nevezte el. Az alföldi parasztváros, Kiskunhalas képviselőjeként,5

1887 február 15-én a közoktatásügyi költségvetés vitájában mondott beszédében leleplezi a „kulturális asszimiláció" je'szavát hangoztató sovinisztákat. Erre a programját már korábban megtagadó függetlenségi párt .kizárja soraiból egykori alapítóját. Nemzetiségi részről ezidőtől kezdve ismételten megkísérelték, hogy Mocsáryt, aki az 1884—87. évi országgyűlési ciklus befejezésekor mandátum nélkül maradt, visszahozzák a képviselőházba. Ennek a törekvésnek kifejezetten demonstratív jellege volt. A magyarországi nemzetiségek így kívánták kifejezésre juttatni tiltakozásukat az elnyomó kormányzati és társadalmi rendszerrel szemben, me.y politikád jogaik gyakorlatától megfosztotta őket. A nemzetiségi pártok tüntetése csakhamar a magyarországi román, szlovák is szerb nép tömegmozgalmává növekedett. Mocsáry neve jelképe és záloga lett a magyar és a hazai másajkú nemzetek harcos összefogásának a dualizmus rendszerének kettős elnyomása ellen. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy bár Mocsárynak a szabadságharc előtti korszak népbarát nemesi reformerjeire emlékeztető felfogása haladó a korabeli politikusokhoz és politikai viszonyokhoz mérten, a gyakorlatban ez ec haladó nemzetiségpolitikai felfogás sem bizonyult többé elegendőnek a kiegyezés utáni évtizedek viszonyai között. Először a magyarországi szerbség próbálkozott Mocsáry megválasztásával. A „szerb nemzeti szabadelvű párt" 1887 júniusában Újvidéken jelölte Mocsáryt, de a Tisza-kormány fokozott választási önkénye, a kirendelt választók és a csendőri karhatalom megakadályozták az egyesült szerb-németmagyar ellenzék győzelmét. A kormányzat meghiúsíthatta Mocsáry újvidéki megválasztását, de nem akadályozhatta meg többé, hogy az üldözött politikus és az ország másajkú népei közötti kapcsolat tovább erősödjék. 1887 őszén Doda Traján egykori határőrtábornok, Karánsebes hatodízben megválasztott képviselője a képviselőház elnökéhez, majd a választóihoz intézett leveleiben* 3 Irányi Dániel később a függetlenségi párt nevében az országgyűlés előtt is megtagadja a közösséget Mocsáry nemzetiségi politikájával. így 1886. február 8-án (Képv. napló 1884—87. IX. 38—39. 1.) helyteleníti Mocsárynak a költségvetési vitában tett megállapításait, 1887 február 16-án (Képv. napló 1884—87. XV- 214. 1.) pedig a függetlenségi és 48-as párt nevében kijelenti, hogy Mocsáry nemzetiségi álláspontját a magáénak nem ismeri el és vele e részben szolidaritást nem vállal. 4 A közművelődési egyletek és a nemzetiségi kérdés (X. Y. álnéven) és Néhány szó a nemzetiségi kérdésről. Előbbi 1886 januárjában, utóbbi az év júniusában jelent meg Budapesten. 6 Mocsáry az 1884—87- évi országgyűlési ciklusban volt Kiskunhalas képviselője. 8 Ld. 8. és 9. sz. iratok.