Századok – 1951

KÖZLEMÉNYEK - Barla István : A magyar szabadságharc vezetői és a bécsi októberi forradalom 443

•1(>l bart a istván 1-ör. Ha mi téli szállásokra szállunk, Bécs, melly magát vitézül tartja, elvesztvén seregünk iránti reményét, feladja magát, s ha Bécs legyőzetik, a naponként erősbödő combinált ellenség ellenünk fordul egész erejével. 2-or. De nemcsak ő fordul ellenünk, hanem egyszersmind a méltó várakozásban rútul megcsalatkozott bécsi lakosság sympáthiája irányunkban okvetlenül a Iegindulatosabb gyűlöletté fog változni, s igen valószínű, hogy Bécset a fegyveres proletáriusoktól az által fogják megszabadítani, hogy 20, 30 zászlóaljat az ellenünk indítandó hadsereghez csa'.o nak, zsákmányul mutatván ki nekik a magyaroknak hazáját, kik őket veszni hagyták. 3-or. Ügyünk Bécs ügyéhez kötve európai ügy — attól elválasztva senki által nem fog figyelembe vétetni. Semmi diplomatiai közbenjárásra nem számolhatunk, sőt azzal gyanusítandnak, hogy Bécsnek elhagyásával a német elemet gyengíteni, s Pestet emelni akartuk. 4-er. Ha téli szállásokra vonulunk, s elhadjuk a táborozást, ez annyit fog tenni, mint nyiltan bevallani azt, hogy az ellenséggel megküzdeni nem bírtunk, s ennek az lesz következése, hogy Burits, Nugent, Simonies, a szerbek, az oláhok és minden ellenség kétszeres kedvvel fog ellenünk működni, mint olly nemzet ellen, melly bevallotta, liogy nem bír ellenségeivel. 5-ör e szót kimondani: téli szállásra vonulni, annyit tesz, mint seregünket, melly jelenleg 30,000 főből áll, legalább felére leszállítani, mert a sok nemzetőr önkéntes, sőt még a székely gyalogság is kiinduláskor biztosított feltétel szerint azonnal haza megy, s Austria határát, Poson, Sopron, Mosont nem lehetvén fedezetlenül elhagynunk, roppant áldozatokkal összeteremtett hadseregünkből alig marad annyi, a menynyi ezen három pontnak fedezésére megkívántatik és semmi más ellenség ellen nem küldhetünk csak egy embert is, sőt: vagy igen hátra, talán Komárom tájára keilend minden erővel visszavonulnunk, s ez által minden edd gi erőködéseinknek sikerét sárba dobnunk, vagy ha téli positioink egyikét az ellenség egész erővel magtámadja, például Mosont, m.korra Posonból, Sopronból erőnket oda vonnánk, az ellenség, már semmivé tett. — Visszavonulásunk a nemzet önmaga iránti bizalmát lehangolja, a lelkesedést másodszor felébreszteni már nem sikerülend, fegyverünk nem lesz, időnk új seregeket állítani nem lesz, ellenségeink pedig folyvást recrutíroznak, a meghódított Bécs dühösen ellenünk lesz, a szerencsének, a véletlennek legkisebb játékot sem hagytunk fel, és hazánk elveszett okvetlenül. Maga tehát e szó, téli szállás, seregünket nagyobb mértékben devalválja, m'nt három elvesztett ütközet, és mi, akik három hét óta minden kiteremthető erőt ide küldöttünk, minden más veszélyt nőni engedtünk, hiába tevénk minden lépést, magunk oszlattuk szét seregünket. S ezt azon perezben oszlattuk szét, a mellv perezben minden jogból kivetkezett e'lenségünk, parlamenterünket, Ivánka ezredest elfogja, a mi minden nemzet előtt a világon maga elég ok volna egy háborúra, s a miért a sereg olly dühös, hogy egész brigádaként követeli a támadást. Ezek voltak ókaim, miket felhoztam, de hozzátevém, hogv ha mind ezek mellett seregünk vezérei mind azt mondják, hogy előnyomulás esetében ármádánk elvész, én stratégiai lehetetlenséget parancsolni nem fogok, s azt fogom mondani, 'egyen Isten átka azokon, kik, midőn Jellasics futott, el hagyták veszni a győzelem bizonyos alkalmát. Ha ellenben akad a főtisztek közt ember, és akad General Stäbler, aki azt mondja, hogy Móga és Kohlman nézeteiben nem osztozik, hogy a dolgot olly feketének nem látja, sőt tervet mond, mely szerint, ha nem is a győzelmet, de legalább azt valószínűnek hisz'k, hogy csata vesztés esetében seregünket el nem vesztjük, hanem jórészben Posonba haza hozhatjuk, akkor én azokra, kik így szólandanak, fogom bízni a sereg vezérletét, s a roppant fontosságú political okokat a stratégiai lehetséghez mérlegbe vetve azt parancsolom, hogy előre. Ekkor Pusztelnik őrnagy a General Stábnál. k:ről Kohlmann kijelentette, hogv őt minden tehetségben magához legalább is hasonlónak nyilatkoztatja, egy tervet adott elő, mellynek tengelye a körül forog, hogy miután az ellenség fő ereje lovasságban áll, ollyan marsot kell tenni, s olly positiót venni, hogy lovasságát ne haszpálhassa, az az a hegyekben kell működni. E terve mellett azon hitét nyilatkoztatta ki, hogy ha valamelly különös véletlen közbe nem jő, seregünk még csatavesztés esetében is megmenthető. Görgei ezredes pedig határozottan oda nyilatkozott, hogy nincs választás, előre kell menni, mert ha nem megyünk, többet vesztettünk, mintha három csatát veszte-