Századok – 1951

KÖZLEMÉNYEK - Barla István : A magyar szabadságharc vezetői és a bécsi októberi forradalom 443

hím barta istván. Riedegger levele ezennel megszűnik,"1

mert Bem nem küldhette el a seregét s csak Simmeringig megy. Nem mondhatjuk azonban, hogy a magyarok nem igyekeztek a lehetőségek határain belül segítséget nyújtani a bécsi forradalomnak. A bécsiek kérésére ismételten küldtek hadianyagot az ostromlott városba s ez a segítés csak akkor szűnt meg, amikor Bécs körül teljesen bezárult az ellenforradalmi sereg ostromgyűrűje. Egy ilyen hadianyagszállítmány megérkezéséről tudósít Pulszkynak ugyanaznap este írt harmadik levele: Az ágyúlőpor szerencsésen megjött, szükséges azonban még közönséges puskatöltés, ha lehet egy vagy két millió, mert a fegyveres nép száma itten 120.000-re rúg; ezt Komáromból meg kell szereztetni. Bemmel és Messenhauserrel mindennap 4 órakor tartunk egy kis tanácsot, Bem nagyon ineg van elégedve a dolgok itteni állásával, de kéri az előnyomulást, szükségesnek is látja a nép miatt, hegy egy két egyenruhás mag>7

ar tiszt itt legyen. A vasúton Angernnck biztos a közlekedés. Bem különösen derék ember. Auersperg emberei át kezdenek jönni az itteni nemzetőrséghez, s egyáltalában mondják, hogy se magyarokra, se a népre nem lőnek, szükséges lesz egy tisztet, aki a terveket esméri, tüstént idekiildeni, hogy Bemmel értekezhessek, ámbár nagy a valószínűség, hogy az egész Bécset környező sereg nem is fog ellentállni annak, hogy seregünk a bécsiekkel a Simmeringen egyesüljön, mert az erő inkább Laa felé concentrálódik, a Dunához csak előőreit állította. .Icllasich elhagyta Schönbrunnt, s jelenleg Maucrban van. A Béccsel való együttműködés azonban nem ment könnyen nemcsak azért, mert az összeköttetés nem volt megfelelő s a tudósítások általában csak nagy késéssel érkeztek egyik oldalról a másikra, hanem azért is, mert a bécsi országgyűlés továbbra is tartózkodott a határozott, erélyes fellénéstől Jellacsiccsal szemben. Kossuth okt. 17-ém felháborodva küldte meg Pázmándynak Moga egy jelentését, amelyből kiderült, hogy a bécsi országgyűlés valósággal szabad elvonulást ajánlott fel Jellacsicsnak: Moga altábornagy úrtól az ide rekesztett levelet vettük October 15-kéről. Ennek különösen a következő pontja hívta fel figyelmünket, hogy a bécsi országgyűlés Jellasichnak azt nyilatkoztatta: „ha ma (15-én) este tíz óráig nem teszi 1c a fegyvert, vagy nem takarodik el mindenestül, öt a magyar hadsereggel egyesülve megsemmisítik". Ezen a bizottmány nagyon megütközött. Ha Jellasich porosz, vagy franczia generalis volna, s neki azon feltétel adatnék meg, hogy „mit Sack und Pack'' eltávozhat, ennek okszerű értelme volna, mert eltávozása annyit tenne, mint bevégezni a háborút s az ellenségtől megmenekedni. De Jellasichot így elereszteni annyit tesz, mint őt ellenség gyanánt Magyarországra utasítani. — Mert hova menjen? vagy vissza megyen német földön keresztül Horvátországba, hogy onnan vagy újólag betörjön Magyarországba, vagy legalább Horvátországot az alkotmány elleni lázadásban tartsa, s még a szerb pártütőket is segítse. — Vagy újra egyenesen Magyarországba betörjön, talán Bécs Ujhely felől Sopron felé. Az illy eleresztés ellen tehát a honvédelmi bizottmány tiltakozik; tiltakozik annyival inkább, mert mi Ausztriának a közös ellenség ellen segítséget ajánlottunk a szövetség alapján. Ausztria elfogadta, sőt kérte, kívánta; s magára Jellasichnak szabott ezen feltételre nézve is a magyar hadsereg közremunkálására hivatkozik. Tehát szövetségesek vagyunk egy közös ellenség ellen. És így ezen ellenséget az egyik szövetséges a másiknak nyakára nem eresztheti, sem általában a közös ellenséggel egyik szövetséges a másik hozzájárulása nélkül nem köthet hadi conventiót. Ha tehát Móga vezér úr föntebbi tudósítása áll, úgy a veszélyes hibának helyrehozására rögtön intézkedni kell, minő alapon lehet Jellasich megadása esetére vele conventiót kötni. 01

V. ö. előbb. 466. 1. 58. jegyzet.