Századok – 1951
TANULMÁNYOK - Nemes Dezső: Az Általános Munkásegylet története I. rész 415
440 nemes dezső és ennek következtében logikus, hogy a Brüderlichkeit 4. számában megjelent I. Nyilatkozatot illetően kénytelenek vagyunk, mint választmányi tagok elutasítani mindenféle szolidaritást és felelősséget. Pest, 1871. március 8. Essl András I. alelnök, Külföldi Viktor II. alelnök. Szvoboda Lajos német titkár, Kovács Károly magyaT titkár. Rauch György pénztáros, Lukácsy István könyvtáros. Ducsay Mihály, Maki József. Katz Alajos, Gyulay FerenC ellenőr. Varga Ferenc. Ez az ellennyilatkozat a Testvériségben nem jelent meg, csak a Brüder lichkeit-ban, amelynek tényleges szerkesztését ekkor Szvoboda vette át. Az ellennyilatkozat megkerüli az állásfoglalást a petíció-akcióval kapcsolatban; nem árulja el, hogy a szerkesztőnek a közölt nyilatkozat helyett mit kellett volna írnia. De amit elhallgat, azzal megerősíti, hogy a Munkásegylet ekkor már nem azonosítja magát a Simonyi—Külföldi-féle akcióval. A felhozott tények világosan mutatják, hogy Külföldiéknek IhrÜngerrel együtt folytatott akciója csupán, Simonviék politikájának függvénye volt. Ezért csúsztak le egészen a francia kormány pénzügyi támogatásának az elfogadásáig, ezért vált az aláírásgyűjtés inkább napidíjas, mint mozgalmi feladattá. ' 1 Az e'lennyilatkozat megjelenésével egyidőben a Brüderlichkeit és a Testvériség közölte, hogy az Általános Munkásegylet egy tömegpetíciót készít elő, amit majd az országgyűléshez nyújtanak be a céhrendszer eltörlése érdekében. A tervezett új petíciós-kampánnyal nyilván a Simonyi—Külföldi által indított akcióval előidézett zavart akarták eloszlatni. Ugyanakkor a Munkásegyletben ismét elnökválság volt. Strausz Antal, mint elnök, valószínűleg jóval a januári rendkívüli közgyűlés előtt, a királyhoz, Ferenc Józsefhez fordult pénzsegélyért a Munkásegylet számára. Körülbelül a petíciós kampány megindítása idején a pénzadomány meg is érkezett és Strausz rögtön el is költötte bútorvásárlásra.1 7 A Strausz ügyben ismét az „államsegély" gyakorlati alkalmazása került szőnyegre, mégpedig egy nyomorúságos királyi alamizsna kapcsán.1 8 Szvoboda referált „Strauss elnök" ügyéről. Szvoboda, „amennyire csak lehet, higgadt tanácskozást" kért és az elnök megintését, valamint a számlák megvizsgálását javasolta. Megállapították, hogy Strausz a választmány tudta nélkül járt el, de „magánemberként" és kérvényére „a tanuk" bizonysága szerint nem használta „az egylet pecsétjét". A királytól való pénzkérést helytelenítették és elutasították. Megállapították, hogy Strausz „az egyleti alapszabályok ellen ie vétett, mert a felvett pénzért minden felhatalmazás nélkül bútorokat vásárolt". 17 Ebben az időben, február 11-én a Munkásegylet egy bált rendezett, amelynek az a különlegessége volt, hogy Andrássy a belügyminiszterrel, Tóth Vilmossal és másokkal együtt felkereste „felüliizetéssel". A bálrendezőb.zottság a Testvériség február 19-i számában mondott köszönetet a felülfizetésekért. Andrássy 50 forintot, Tóth Vilmos 50 forintot, Jekelfalussy belügyi tanácsos 5 forintot stb. adott. ' 18 Előzőleg, 1870 májusában Táncsics Mihálynak, mint az egylet akkori elnökének a kormányhoz írt segélykérő-beadványával kapcsolatban keletkezett komoly zavar az államsegély ügyébon. Táncsicsot Deák és Andrássy ugratták be a kérvény megírására. Ext a kérdést az előző fejezet ismerteti.
