Századok – 1951

TANULMÁNYOK - Nemes Dezső: Az Általános Munkásegylet története I. rész 415

AZ ALTALÁNOS MUNKÁSEGYLET A FRANCIA-POROSZ HÁBORÚ IDEJÉN 423 hívott — a Beleznai-kertben tényleg meg is tartott — népgyűlés programját és az ott előterjesztendő határozati javaslatot. Ez az itt említett levél, mely az azonosság megállapítása végett önmek felmutattatik. Mondja el, hogyan áll ez az ügy?" Szvoboda: „A francia-porosz háború ügyében a Beleznai-kertben decembe.- 21-e körül megtartott népgyűlést az Általános Munkásegylet a 48-as klubbal közösen hívta össze, (a nyilvánosság előtt a plakátokon csak az Altalános Munkásegylet szerepelt, mint összehívó) és az Általános Munkásegylet e célból érintkezésbe lépett a 48-as klubbal. Utóbbi meghívta az Általános Munkásegyletet, hogy egy küldöttséggel vegyen részt a klub ülésén. Az 1870 december 14-én Markovics, a klub elnöke által rendezett együttes ülésen a 48-as párt Ország-úti klubhelyiségében megállapodtak a napirendben és nagy vonalakban megbeszélték a népgyűlésen előterjesztendő határozati javaslatot, amelyet Simonyi Ernő képviselő azután tényleg meg is szerkesztett. Különleges keretet kölcsönzött a népgyűlésnek Lefebre bécsi francia konzul jelenléte." Szvoboda vallomása szerint Külföldiék {s úgy néz ki a dolog, hogy mindenekelőtt Külföldi személyesen) keresték az érintkezést a 48-as klubbal. Ezután történt a meghívás a 48-as klub részéről és a megállapodás a gyűlés megrendezésében. í'.zt a gyűlést 1870. december 18-án tartották meg a Buzalka-vendéglő termében. A Magyar Üjság 1870. december 20-i számában rövid tudósítást hoz a gyűlésről, december 21-i számában pedig közli az elfogadott határozat szövegét A gyűlést Külföldi nyitotta meg és Madarász Józsefet ajánlotta elnökül. Madarász ezt elhárította, mert „az ő keze ezáltal úgy a teremben, mint az országgyűlésben meg lenne kötve". Ugyanezen okból tartózkodtak Simonyiék attól, hogy a közös gyűlést közösen is hívják össze. MadaTász kitérő válasza után Strauszt választották meg a gyűlés elnökéül. A határozati javaslatot mégis Hollós, a Magyar Üjság munkatársa terjesztette be. A határozat első pontja helyesen állapítja meg, hogy 111. Napóleon igaztalan, támadó háborút indított abból a célból, hogy Németország nemzeti egyesülését megakadályozza. Hogy a háború kirobbantásában Bismarckék is bűnösek, atról a határozatban nincs szó. Megállapítja a határozat, hogy a németeknek joguk van a nemzeti egyesüléshez és e jogukat a sedani győzelemmel megvédték. Napóleon csúfos bukása után „a francia köztársaság választott kormánya a német ügyekbeni beavatkozás minden szándékát magától ünnepélyesen elutasítván, a német nemzetnek teljes kárpótlást biztosító méltányos bókeajánlatot tett". Ennek utána német részről a háború folytatása „csupán dynasztikus dicsvágy által súgott hódítási és támadó háború" S azt a népgyűlés „határozottan kárhoztatja és rosszalja". A határozat tehát helyesen állapítja meg, hogy a háború jellege megváltozott, de azonosítja a hazáját és szabadságát védelmező francia néppel a Thiers-kormányt, amely népét és hazáját létének első napjaitól fogva elárulta. A Thiers-kormányt illetően félrevezették a munkásgyűlést. A határozat második pontja tiltakozik Elzász-Lotharingia annexiója ellen és megállapítja, „hogy a közszabadság, úgy mint az általános polgáriasodás és a haladás érdeke azt kívánják, hogy a francia nemzet az európai nemzet családban az őt megillető állásba csorbát se szenvedjen". Ezért a franc'ák által „hősies elszántsággal folytatott ellenállását mint jogos nemzeti önvédelem dicső harcát a népgyűlés legmelegebb rokonszenvvel és szerencsekívánataival kíséri". A francia nép. s elsősorban Párizs munkásosztálya készen ál'ott a poroszok elleni végső küzdelemre. A Thiers-kormány azonban „a nemzeti önvédelem dicső harca" helyett dicstelen módon azon mesterkedett, hogy lefegyverezze a párizsi nemzetőröket és kapituláljon a poroszok előtt. A Thiers-