Századok – 1951
TANULMÁNYOK - Pach Zsigmond Pál: A majorsági gazdálkodás és a parasztság kisajátítása a XVII. századi Magyarországon 391
л '408 РАСН ZSIGMOND PAL dése — amennyire nyomon tudjuk kísérni — a XVII. század második felében sem esett vissza, bár ekkor már egyre növekedett az eesedi láp kiterjedése és egyre több földet nyelt el a víz.139 A II. Rákóczi György özvegye számára 1672-ben készült urbárium lényegileg változatlan állapotokról tájékoztat, megemlékezik a szántóföldeknek a falusi földközösségből történt kiszakításáról, erdőknek-rétaknek a jobbágyságtól való elvételéről. Legfeljebb a börvelyi majorság szántóföldjeit becsüli az 1648-asnál némileg többre: 570 köblös helyett 600 köblösre, további allodiális terjeszkedést sejtetve.140 Áttekintésünknek a végére értünk a Habsburg-Magyarország területén: Nyugat-Dunántúlról észak, majd kelet felé haladva Erdély, ill. a Partium határaihoz érkeztünk.141 Bármily vázlatos, mégis viszonylag hosszadalmas volt ez az áttekintés; de nem mellőzhettük, ha valamennyire megalapozottan akarunk válaszolni a felmerült kérdésre: igaz-e, hogy az allodiális gazdálkodás fejlődése a XVII. században az egész Habsburg-Magyarország terii'etén az előző századhoz képest megállt, Ш. visszaesett, s vele a parasztság földtől való megfosztásának folyamata, az eredeti felhalmozás ez alapvető mozzanata megszakadt, jelentéktelenné vált? A fenti áttekintés alapján először is azt kell leszögezni, hogy az egész korszakon keresztül gazdasági fejlődésünk nyomasztó akadálya, az allodiális gazdálkodás súlyosan korlátozó tényezője volt a török pusztítás, amely virágzó majorságokat döntött romba, ill. a népesség kiirtásával vagy elhurcolásával gátat vetett a termelőmunka folytatásának. A századforduló 15 éves háborúja — amely különösen a dunántúli területek majorgazdálkodását sújtotta — csak egyik mozzanata volt a termelőerők meg-megújuló pusztulásának. De számtalan a hasonló példa előbb és utóbb az ország különböző részeiből. A XVI. század második felében a dunántúli részek panaszait visszhangozza Murány, amely „teljesen elpusztult",142 csakúgy mint Szendrő, amely a megelőző időkben 95 ekét tudott igaerővel kiállítani, most viszont a „tyrannis Turcica" miatt a környező falvakkal együtt nagynehezen ha 14-et,143 vagy a nagybányai uradalom, ahol nem egy község „egykor népes és gazdag volt, most szinte puszta, mert ottjárt a török tábor, a jobbágyok nagyobb részét lemészárolta és jószágait elrabolta, úgy hogv hat tehenen kívül semmi sem maradt az egész faluban".14 4 S ha egy századdal később a Habsburg-Magyarország nyugati részén a cseitei uradalom egyes falvai a „desolatio per Tartaros facta" szörnyű képeit idézik,145 akkor keletről Tokaj és Tarcal felel rá, nagy hanem ha másunnét, az hol bővebben volna, rendelhetnének marhás jobbágyokat hozzá." —• Még nagyobb a munkaerőhiány a nyíregyházi jószágban, ahol „annyi puszták vadnak, ha száz vagy két annyi jobbágy származnék is ezen faluba, mind elég helyet .. adhatnának nékiek . . ." Így aztán „szántóföld az falu földétől nincsen külön szakasztva az vár majorságához; m: ndazá!tal szántóföldet itt annyit foglalhatni . . . az dominus terrestris számára, valamennvinek .. . feltakarítására az szegénység érkezhetik." U. o. 317. kk., 334, 328-^-29. — Temészetesen figyelembe kell venni, hogy itt a török pusztításnak közvetlenül kitett területekről van szó. 1S!> V. ö. Takáts Sándor: Az ecsedi láp eresztése a mult században. MGtSz-1898. 1. kk. 140 O. L. U. et С. 108 : 9. 141 Külön tanulmányt igényelne az erdélyi fejedelemség allodiális fejlődése а XVII. században. Erre nem vállalkozhatunk; csupán utalunk I. Rákóczi György gyulafehérvári gazdasági utasítására (1634:MGtSz 1894. 3121 és általában erdélyi birtokainak nagyszámú majorságára (1641—42: T. T., 1895. 171. kk.); Bethlen Miklós gazdasági utasítására a XVII. szizad közepén „Erdély-országban lévő egész jószágunknak inspectorának" (MGtSz 1895. 47. kk.); az erdélyi fejedelem utasítására a balázsfalvi udvarbíró részére (1670:MGtSz 1899. 262 kk.) stb., amelyek jelentékeny allodiális gazdálkodást sejtetnek. 142 O. L. U. et С. 24 : 79. líS О. L. Csáky-lt, kassai 68:1-1,4 О. L. U. et С. 101 : 44. 448 О. L. U. et С. 4:8.
