Századok – 1951

TANULMÁNYOK - Pach Zsigmond Pál: A majorsági gazdálkodás és a parasztság kisajátítása a XVII. századi Magyarországon 391

л '392 РАСН ZSIGMOND PAL Ilyen kérdésnek kínálkozik a parasztság kisajátítása, a közvetlen termelőnek a földtől, a termelőeszközöktől való elválasztása, hiszen ezt Marx az eredeti tőkefelhalmozás alapvető mozzanatának nevezi.1

Tanulmányunkban erre a kérdésre próbálunk választ adni:-megindult-e, előrehaladt-e a parasztság földtől való megfosztása, s ezzel a kapitalista fejlődés „előtörténete",2 a XVII. századi Magyarországon, közelebbről: a Habsburg-Magyarországon, a török pusztításnak - német dúlásnak a fejlődést súlyosan fékező viszonyai között. 1. A mezőgazdasági árutermelés fejlődéséből kell kiindulnunk, hiszen — mint Lenin rámutat — eredeti tőkefelhalmozásról, bármely vonatkozásban, csupán az árutermelés bizonyos fejlettsége esetén lehet szó.3 y Azárute^ dé^cy ck-felt с t cl с : a piac keletkezése és kiszélesedése. ' ^ me^ő^azdasagíi árutermelés szempontjából elsősorban a városi piac jön .számításba; mellette igen fontos, szerte Európában, az állandóan fegyverben tartott haderő gabonaszükséglete. A XVI—XVII. században a fejlődő nyugateurópai városok, valamint a nyugateurópai háborúkban küzdő zsoldos hadseregek hatalmas gabonamennyiséget igényeltek. Nagyrészt Európa keleti részéből szállították oda a gabonát, de Magyarország ettől a jelentős külső piactól elesett, mert vízi úton nem kapcsolódhatott a forgalomba. A városi belső piac viszont nem fejlődött hazánkban eléggé. Szinte állandósult azonban nálunk is a hadi konjunktúra a török háborúkkal kapcsolatban. Részben a végvárak katonaságának élelmezése, nagyobbrészt az országban gyakran megjelenő idegen zsoldos sereg ellátása nálunk is megnövelte a mezőgazdasági terménvek felvevő piacát. Ez a fő serkentője a mezőgazdasági árutermelés fejlődésének. Emellett a Habsburg-Magyarország földesurainak árutermelését előmozdította az a tény is. hogy a török hódítással az ország legtermékenyebb vidékei estek ki a gabonatermelésből. — Van jóméhány történetíró, aki ezen kívül més egy okot szokott felhozni, amely a nagybirtokot a naturálgazdálkodásból való kibontakozásra, pénzjövedelmeínfk fokozására késztette volna. Azt mondják, hogy a nagybirtokra a török időkben új terhek háramlottak az ország védelme terén: erre kellett a több jövedelem, a sok pénz.4 Ez persze a magvar nagybirtok szerepének idealizálása; hiszen a nagybirtokosok az ország védelmét a török ellen — legalább is nagyrészben — Bécsre akarták hárítani és azokat a bizonyos új katonai terheket éppenséggel nem akarták vállalni.5 A hadi konjunktúra tehát a magyar nagybirtokosokat az árutermelés felé hajtja. Az árutermelés fejlesztése pedig természetesen főként az allodium, majorsági föld kiterjesztésén keresztül volt megvalósítható. Hiszen ez nemcsak a termés egy részét bocsátja a földesúr rendelkezésére, mint a jobbágytelki gazdaság, hanem az egész termést a földesúrnak biztosítja. Valóban előre is halad az allodium kiterjesztése a XVI—XVII. században. Gazdaságtörténészeink nagy része ezen a ponton azt a tényt emelte ki, hogy a XVI—XVII. században a magyar nagybirtokosok egves csoportjai megindultak ugyan az árutermelés, a majorsági gazdálkodás útján, de általában jövedelmeiknek csak kisebb részét, 10—15%-át nyerték aHodiumaikból; azt hangoztatta, hogy a majorsági gazdálkodás még nem fejlődött olyan 1 Marx: A tőke. Bp., 1948. I. 774. 2 V. ö. A tőke. I. 773. 3 Lenin Művei, Bp., 1951. 21. kötet. 51. 4 L. pl. Szabó István: Tanulmánvok a magyar parasztság történetéből- Bp., 1948. 175. r' V. ö. Mód Aladár: 400 év küzdelem az önálló Magyarországért. Bp., 1951., 41.