Századok – 1951
TANULMÁNYOK - Wittmann Tibor: Bethlen Gábor mint hadszervező 354
388 WITTMANN TIBOR seggel való megütközést. Másrészt a szept. 30-án délelőtt Wallenstein gyalogos utóvédei és a magyar és török könnyűlovasok egymással vívott pár-Karca csak igazolta Bethlen meggyőződését, hog)' az Ipoly völgye, melyet két oldalról erdős magaslatok szegélyeztek, nem alkalmas lovas csatára, a lovasság nem tud ilyen helyen kibontakozni, és áldozatául esik a német gyalogságnak. Harmadsorban pedig az volt Bethlen terve, hogy Wallensteint elvonja hadműveleti alapjától, eltávolítja hátrahagyott nehéz tüzérségétől és olyan helyre csalja, ahol lovas csatában megverheti. Ezért kért fegyverszünetet másnap délig, és ezért használta fel az éjszakát, hogy az ellenség figyelmét hátrahagyott tüzekkel kijátszva, visszavonuljon Szécséiny irányába, remélve, hogy Wallenstein követi őt. Ez a stratégiai visszavonulás helyes volt, jó csere a feltétlenül kockázatos megütközéssel. Bethjen így teljes fölénybe került, annál is inkább, mert nemcsak új állása volt alkalmas a lovas csatára, hanem a Mansfeld gyalogosaival való egyesülés is végre megtörtént. Ha Wallenstein követi őt, biztos és nyilt csatában való megveretés vár rá. Hogy Wallenstein nem követte, ez éppen az ő nagy erkölcsi veresége, amit a császár szemére is hányt. Wallenstein nem szándékozta Drégelypalánknál sem Bethlent megtámadni, és a magyar vezérek tanácsa ellenére éppen ő volt az, aki kierőszakolta, hogv fogadják el Bethlen egynapos fegyverszünetre vonatkozó ajánlatát. A legérdekesebb, hogy a császárnak írott mentegetőző levelében a szűkös helyre (Menge der Pass) hivatkozott, mint amely megakadályozta a támadását, tehát éppen arra, ami az ő előnye volt, és felhasználásával kellemetlen helyzetbe hozhatta volna Bethlent.186 A rossz időjárás pedig kapóra jött ürügy volt, hogy megokolja, miért nem üldözte Bethlent. Wallenstein nem gondol másra, csak a menekülésre, Magyarország elhagyására, melyet ő állandóan „betyárországnak" (Schelmeníand) nevez. Wallenstein visszavonulását a régi történetírás már nem tartotta lényeges kérdésnek, Gyalókay is „fontosság nélküli apró harcokról" beszél.187 Pedig nem Drégelypalánknál, hanem ezekben az apró harcokban szenvedett igazán vereséget Wallenstein és itt tetőződött be seregének tönkrejutása. Bethlen kereste a vele való megütközést, de Wallenstein nem hajlandó szembeszállni vele. Bethlen hadserege ekkor újra a „fárasztás, fogyasztás" taktikájához folyamodik, és nyújtottabb folyamatban a hodonini felmorzsolás ismétlődik meg. Wallenstein már október 9-én panaszkodik, hogy élelem és takarmány hiányában tönkremegy serege, amiből nagy veszély származhatik a császár országaira.18 8 A magyarok tanácsát sem fogadja cl, és nem marad Érsekújváron, ahol egyébként saját bevallása szerint 1000 katonája halt meg betegségben.18 9 Tanácsolja a Bethlennel való békekötést, mert „az idén semmit sem tudok ellene megkísérelni".19 0 Ez katonai megalázottságának teljes beismerése. Nagyszombat felé vonul élelemszerzés reményében. Mivel ez sem sikerül, Bethlen elől menekülve Vágújhely felé veszi az irányt, célja, hogv minél hamarabb kijusson az országból. Ez azonban nem ment könnyen. Október 28-i levelében arról számol be, hogy a Vágón való átkelésnél Bethlen lovasai egy támadás alkalmával elfogták vezérkarának egy részét: Schlicket, Peohmann wachmeistert és 180 F. R. A. XLI. 443. 1. okt. 1-i levele. 187 I. m. Hadtört. Közi. 1929. 434. 1: Jobb ennél Gindely ábrázolása, aki túl a drégelypalánki eseményen „hadjárat balsikeréről", ,,nyomorúságos kimeneteléről" beszél, és Bethlen „tagadhatatlan előnyét" emlegeti a visszavonulás időszakában, kiemelve a magvar sereg „csipkedéseit" és növekedését. Gindely—AcSády: Bethlen Gábor ós udvara 1890. 185. 186. 190 1 stb. 188 F. R. A. XLI. 447. 1. 189 F. R. A. XLI. 448. 1. okt. 13-i levele. 190 F. R. A. XLI. 449. 1. okt. 14-i levele.
