Századok – 1951
TANULMÁNYOK - Wittmann Tibor: Bethlen Gábor mint hadszervező 354
386 WITTMAN TIBOR III. Bethlen hadászati elvei, taktikája világosan mutatják, mennyire számolt hadseregének nemzeti és népi összetételével, anélkül, hogv megmaradt volna egyes túlhaladott hadászati módszerek alkalmazása mellett. Mindezt nem vette figyelembe a vele foglalkozó hadtörténeti irodalom. Katonai értékelése azért sem lehetett kielégítő, mivel politikai céljaival, a nemzeti egység programmjávai, a mindkét elleAség elleni harc álláspontjával, a szomszédos országokkal való összefogás gondolatával nem számolt. így csak véletlenül és sokszor helytelen utakon jutott cl egyes helyes részletkövetkeztetésekig, anélkül, hogy Bethlen hadászatának lényegét megértette volna. Gyalókay Jenő méltán teszi Bethlent a hadtudomány fejlesztésében közvetlenül Zrínyi Miklós mellé. Jól emeli ki, hogy nála semmii sem tapasztalható a Monteeuccoli-fé'e metódizmusból, és egyéb eredményeit is helyesen látja. De a kérdéseket eleve a szükségszerű sikertelenség, a „jószerencse hiánya", Bethlen terveinek összezsugorodása szempontjából tárgyalja, ami Bethlen szerepét a mértéktartás kényszerű pózába merevíti. Így elsikkadnak egyes hadászati eredményei, noha éppen ő hangsúlyozza egyes események, .mint a pozsonyi, petronclli, érsekújvári, guttai, szalkolczai diadalok ki domborításának szükségét. így mem kap méltánylást az a hősies erőfeszítés sem, mellyel Bethlen 1621 elején az eléje tornyosuló nehézségeket legyőzte. Mint hadszervezőt és hadvezért különváltan tárgyalja, nem veszi figyelembe, hogy Bethlen volt minden egy személyben, az ő alkotó temperamentuma teremtette meg, vitte harcba a hadsereget, vezette a diplomáciát, és az ország kormányzása is az ő gondja maradt. Ami a legfontosabb, nem értékeli kellően az önálló magyar hadsereg tényét, az állandó zsoldos hadsereg megteremtését és a népi harcmodor felszívódását Bethlen hadászatába.13 9 Olehváry korábbi értékelése helyesebben tapogatózik, araikor Bethlen erejét a jól megszervezett lovasságban látja, és megvédi Gindely vádjával szemben, aki szerint Bethlen lovassága rosszul volt felfegyverkezve, nem volt puskája, puskás lovassága. Jól mutat rá a puskás lovasság idejétmúlt voltára, mivel a puska, pisztoly elsütése az ide-oda való lovaglás („caracolirozás") közben semmi komoly eredménnyel nom járhatott, ezt Gusztáv Adolf is megszüntette hadseregében, s Bethlen is az eredményesebb kopjás lovasságot használta, csak а németek maradtak meg a puskás-lovasság formalizmusa mellett.140 A lovasság alkalmazása egyik kulcskérdése Bethlen hadászati, hadvezéri értékelésének. A lovasság döntő' súllyal szerepelt seregében. 1620-ban 12 000 : 7700, 1621-ben 14 000 : 6000, 1626-ban 13 000 : 7000 az arány a lovasság javára a gyalogság felett. A lovasság túlsúlyát nem lehet egyedül a lóanyag bőségével, a terepnek lovas csatákra való alkalmasságával magyarázni, mint Olehváry teszi. Ennek főleg az az oka, hogy a Bethlen hadseregében harcoló katonák nagyrészt a végvári küzdelmek neveltjei, akik a török elleni harcukban alkalmazkodtak iá török könnyű lovasság harcmodorához. A hajdúk tekintélyes része is a lovas taktikában volt járatos, a kopjás lovasság egyik fő erejét képezte. Hasonlóképpen a székelyek nagy része is lovon harcolt. Ezek a lovas katonák a kialakult népi harcmódot folytatták reguláris keretekben is, és ezt Bethlen nagyszerűen fel tudta használni. A konstantinápolyi angol követ többször megjegyzi, hogy Bethlen támadásai veszedolmes betörések 139 Gyalókay ]•: Bethlen • Gábor mint hadvezér. Hadtörténelmi Közlemények 1929. Kisebb összefoglalás ugyanazon címmel tőle: Protestáns Szemle, 1929. U. őtőle: Végvár és csatatér, Magyar Művelődéstörténet III. köt. 140 Olehváry Ödön: Bethlen Gábor hadseregének szervezete s hadviselési módszere. Hadtörténelmi Közlemények 1888. 611, stb. 1. Ugyanő: Bethlen Gábor els<? támadása II. Ferdinánd ellen. Hadtörténelmi közlemények 1890.
