Századok – 1951
TANULMÁNYOK - Wittmann Tibor: Bethlen Gábor mint hadszervező 354
BETHLEN GABOR MINT HADVEZÉR 370 az időben, mikor Európa ipari erői még fejletlenek voltak. Az élete végén óriás mertékben fegyverkező IV. Henrik trancia király serege is kb. 44UÜÜ fóboi állott, az 16^<-es trancia hadsereg létszáma 2o UUU, az io35-ben harcoló francia haderők ossziétszama 2U0UU.-'1 Angliának szinte jelentéktelen szárazföldi serege volt. Ilyen körülmények között je.entős dolog, hogy Bethlen Gábor hadserege átlagosan 2UU0U loből állott, es erre a számra barmikor fel tudta azt szaporítani."llyen hausereg birtokában, komoly sikerei után joggal mondhatta el Bethlen: „az egész Európában immár hírünk vagyon", brdély korlátozott erőforrásai ellenére is Bethlen kora egyik legerősebb hadseregét állítja fel. Ez utal egyrészt a fejedelem központosított álk mháztaxtasájq-ak, ügyes gazdaságpol itikájának egyes kérdéseire, másrészt felveti a hadsereg összetéTEIènek, rendszerének problémáját, főleg azt a kérdést, hogy amennyiben Wolt serege földesúri és mennyiben tejedelemtől függő zsoldos hadsereg? Bethlen az első felszabadító harca kezdetén, 1619-ben felsorolja a hozzá csatlakozó Rákóczy György és Thurzó Imre előtt azokat a „fundamentumokat", amelyekre támaszkodva vállalja harcát. Ezek között említi a töröknémet ellentétet, illetve a török segítséget és a cseh rendekkel való szövetséget.6 3 E levelekkel azt akarja elérni, hogy a remélt harmadik támasz szilárd legyen, a nyugatmagyarországi rendek mellé álljanak, és fegyveresen segítsék. De ez az erőforrás is, mánt a török segítség és a szomszédos országokkal való együttes fellépés, igen kis mértékben váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Betnlen egyedül maradt, csak erdélyi hadserege nyújtotta azt a lehető séget, hogy a fehérhegyi csata után fenyegető válságból győztesen kivágja magát! A felvidéki és dunántúli földbirtokosok a mezőgazdasági piac ellátásában voltak érdekelve, és számukra béklyó volt a Habsburgok uralmi rendszere ós gazdaságpolitikája. A Bécs felé irányuló marhakereskedelem kiesett a földbirtokos magyar uralkodóosztály kezéből. 1622-ben, tehát éppen Bethlen harcai idején alakult Landsverleger Compagnia monopóliumába kaparintotta a marha f eivás á rlást Ausztria felé. A magyar uralkodóosztály állásfoglalását, túl a rendi politika és a vallási elnyomás okozta sérelmeken, elsősorban a birtokszerzés-, megtartás és a marhakereskedelem kérdései határozták meg. „A magyar birtokososztály rendi szabadságának és önállóságának védelme ez időben egybefonódott az egész ország önállóságának és szabadságának védelmével."54 Hogy a magyar ura.kodóosztály tekintélyes része a tőkefelhalmozás lehetőségeinek védelmeben kész iegyvert iogni a Habsburgok ellen, azt Bethlen első harcának kezdete mutatja, mikor a nyugati rendek nagy számban csatlakoztak hozzá. A későbbi események azonban már azt igazolták, hogy a magyar uralkodóosztály nem képes a nemzeti szabadság ügyéért következetesen küzdeni, és megalkudnak, árulóvá válnak, Bethlent magára hagyják. Bethlen ekkor válik a nemzet lelkiismeretévé és Zrínyi mellett a magyar uralkodóosztály legerősebb kritikusává a XVII. században, ö maga is nagy-51 Lavisse: Histoire de France. VI. 133. 268. 364. 1-52 Roe szerint is Bethlen mindig képes 15.000 katona állítására, amibe ő termé- * szetesen nem érti bele a hátországban, várakban visszahagyott seregrészt. (Negotiations, 377. I.) A korabeli források, sokszor maga Bethlen sem tudta pontosan megállapítani serege pontos létszámát. 1626 szept. 13-án 20.000-ről beszél, október 22-én már 45.000-et említ levelében, ami akkor sem lehet helyes, ha a török segélyhadat bele számítja- (Szádeczky: Bethlen G. levelei Illésházy Gáspárhoz, 1915. 92., ill., 101. 1.) Általában a források 20-000 főről beszélnek, 1620-ban 20.400. 1621 febr.-ban 20.000, márciusban 21 000, májusban 18 000 fő, stb. M Bethlen politikai levelei, 119, 122. 1. 51 Mód Aladár: 400 év küzdelem az önálló Magyarországért. Szikra 1951. 40 1. V ö. még Pach Zsigmond Pál: Függetlenségi küzdelmeink a Habsburgok ellen a XVII. században. A Rákóczi-szabadságharc. Az MDP Pártfőiskolájának előadásai, 13. sz. 8. 1.
