Századok – 1951
TANULMÁNYOK - Moravcsik Gyula: Bölcs Leó taktikája mint magyar történeti forrás 334
bölcs leó taktikAja, mint magyar tckté.neti forrás 347 rajzi 'közhelyek egyike-másika természetesen nemcsak hún-török, hanem más népekre vonatkoztatva is előfordul az irodalomban.2 9 Mindez persze nem jelenti azt, mintha e vonások nem alapulnának a valóságon, hanem csak azt, hogy a valóság képe annyira meggyökeresedett a köztudatban, hogy tipikussá vált. Amikor a Maurikios-féle taktika szerzője csoportokba foglalja az egyes népeket és az egyes csoportok képviselői közül csak egyeseket nevez meg, míg a többieket a „hasonló életmódot folytató" vagy „ilyesféle" jelzők mögé rejti, maga utal arra, hogy nem egyéni, hanem tipikus leírást ad. Hiszen a „szkíták"-at azonosítja az avarokkal és a türkökkel és többi, velük hasonló életmódot folytató hűn néppel.3 0 Ez a szemlélet teljesen megfelel annak a képnek, amelyet az egykorú irodalom egyéb termékei alapján kapunk. A „hún" népnév Attila húnjauiak letűnése után is tovább élt. A VI. századi bizánci forrásokban gyakran felbukkan a „hún népek" megjelölés; „húnok"-kal találkozunk a bizánci hadseregben s „hún" néven szerepelnek kisebb, közelebbről meg nem jelölt néptörzseken kívül az ephthaliták vagy „fehér húnok", a szabirok, az onogurok, az utiguirok, a kutri* gurok, a.bulgárok, az avarok és a türkök.31 Nyilván tehát ezek azok, akiket a Maurikios-féle taktika szerzője összefoglalóan „hún népek"-nek nevez. Ezek közül a bizánci forrásokban a türkök és az avarok „szkíta" néven is szerepelnek, éppen úgy, mint a Maurikios-féle taktikában, de ez az elnevezés a bizánci nyelvhasználatban kulturális és földrajzi értelemben a barbár népek sokkal szélesebb körét ölelte fel, mint a „hún"' elnevezés.3 5 Az említett népek egy részével (ephthaliták, szabirok,-onogurok, utigurok) a bizánciak a VI. században csak a birodalom északkeleti határain a Don és Kaukázus vidékén kerültek érintkezésbe, részben mint szövetségeseikkel, de nincs tudemásurnk arról, hogy súlyosabb küzdelmeket vívtak volna velük. A távolabb eső türkökkel követjárások révén a VI. század második felében élénk diplomáciai kapcsolatban voltak s 576-ban. midőn a türkök elfoglalták a krimi Bosporos városát, fegyveres erejükkel is megismerkedtek. A bulgárok és a kutrigurok a VI. század folyamán a Duna felől többször be-becsaptak a birodalom területére, sőt 558-ban a kutriguirok Konstantinápolyt is megközelítették, amikor Belizárnaik, Iustinianos császár hadvezéréinak csaik súlyos küzdelmek után sikerült visszavetnie őket. Ezeken kívül az avarok voltak azok, akiknek a támadásai a VI. század második felében és a VII. század elején állandóan fenyegették a Duna vonalát s akiknek a hadviselésével a bizánciak kemény harcokban ismerkedtek meg. Ezeknek az érintkezéseknek a folyamán alakult ki Bizáncban a hún-török népek harcmodoráról az a kép, amclvnek fővonásait a Maurikios-féle taktika leírása összefoglalja. Lássuk mármost, hogyan használta fel Bölcs Leó elődjének az idegen népekre vonatkozó leírását? Munkájából kitűnik, hogy őt elsősorban a szaracénok érdekelték. Saját nyilatkozata szerint (XV1Í1. 142. §.) munkáját ezek miatt írta, akik — mint hajdan a perzsák — szünte'enül zaklatták a bircda'om alattvalóit. Éppen ezért velük foglalkozik legrészletesebben (109— 142. §.) éspedig — mint maga mondja (123. §.) — egyrészt hadvezérei tájékoztatásainak és azoknak a jelentéseknek az alapján, amelyeket az e'őtte uralkodó császárok elé terjesztettek, másrészt annak az alapján, amit atyjától, azaz I. Basiledos császártól, aki sokat hadakozott az arabokkal, hallott. Munkájának ez a része tehát független a korábbi taktikai művektől és így a "" V. ö. Darkó id. m. 61—70. 1-; Graf id. h. 31—33. 1.; В. Д. Блаватский: О стратегии и тактике скифов, Академия Наук СССР, Краткие сообщения о докладах и полевых исследованиях Института Истории Материальной Культуры 34 (1950) 19—29; А. И. Милюкова: Впйско и военное искусство скифов, и. о. 30—41. 1. 30 A Maurikios-féle taktika egv másik helvén is előfordul a szkíta-hún azonosítás (Sch. 137. 1.). 31 Az adatokat 1 Moravcsik: Byzantinoturcica II. 199—202. 1. 33 L. Moravcsik id. m. II. 236—237.; v. ö. Graf id. h. 78—79, 176—177. 1:
