Századok – 1951

TANULMÁNYOK - Kon; I.: A történettudomány sajátos jellege és feladatai 317

330 i- kon meghamisítja a történelmet, egyáltalán nem következik, hogy objektív történettudomány egyáltalán nem létezik és nem is létezhet, hogy a társadalmi élet megismerése lehetetlen. Pokrovszkij viszont a burzsoá ideológia elleni harc „baloldali" frázisának örve alatt éppen ezt a nézetet hirdette. M. N. Pokrovszkij nem értette meg a történelmi materializmus lényegét és helytelenül magyarázta a történettudomány és a politika kapcsolatának kérdését. „A történelem — a múltba visszásétített politika". M. N. Pokrovszkijnak ez az állapítása összeegyeztethetetlen a dialektikus és történelmi materializmussal, a szubjektivizmus és az önkényesség igazolása a történettudományban és a szovjet történettudománynak nem kisebb kárt okozott, mint Marr elképzelése a nyelv osztályjellegéről a nyelvtudománynak. Abból a helyes tételből, hogy a marxista történettudománynak az élettel, a munkásosztály gyakorlati feladatáival kell kapcsolatban állnia, M. N. Pokrovszkij azt a teljesein téves következtetést vonta le, hogy a múlt történetét a mai körülmények szemszögéből kell nézni, nem pedig azon körülményeknek a nézőpontjából, amelyek az illető történeti eseményt előidézték. A Pokrovszkij „iskola" ezen megállapításai rendkívül nagy kárt okoztak a szovjet történettudománynak és a történészek csak a SzK(b)P Központi Bizottságának és személyesen Sztálin elvtársnak a segítségével tudták leleplezni és legyűrni ezeket az „antimarxista, antileniinista, lényegében likvidátori, tudományellenes nézeteket a történettudományban".3

4 Miben különbözik a marxsta történettudomány objektivitása a burzsoá objektivizmustól? Erre a kérdésre világosan megadta a választ Lenin: „Az objektivista a mindenkori történelmi folyamat szükségszerűségéről beszél; a materialista pontosan megá'lapítja, hogy milyen társadalmi-gazdasági alakulatról van szó, és milyen ellentmondásos viszonyok következnek belőle. Az objektivista, amikor azt bizonyítja, hogv a tények valamely adott sorrendije szükségszerű, mindig annak a kockázatnak teszi ki magát, hogy e ténvek véde1

mezőjének ál'ásnontiára csúszik le; a materialista feltár i a az osztályellentéteket és ezzel leszögezi álláspontját. Az objektivista .leküzdhetetlen történelmi tendenciákról' beszél; a matema'ista úrról az osztályról beszél amelv az adott gazdasági rendszert .vezeti' és amely a többi osztály ellenállásának bizonyos formáit létrehozza. A materialista tehát egyrészt következetesebb az objektiv'stánál és mélyebben, teljesebben érvényesíti objektivizmusát. Nem szorítkozik arra, hogv rámutat a folyamat szükségszerűségére. hanem megmagyarázza, hogv melyik társadalmi-gazdasági alakulat kénpzi enn°k a folvaimatn ak a tartalmát, melyik az az osztály, amely ezt a szükségszerűséget meghatározza ... Márészt a materializmus, hogy úgy mondjuk, magában foglalja a pártosságot, amely arm kötelez, hogy az események minden megítélésénél közvetlenül és nviltan c'v bizonyos meghatározott társadalmi csoport álláspontjára helyezkedjünk."35 Tehát a marxista történettudomány először is abban különbözik a burzsoá objektivizmustól, hogy objektívabban és mélyrehatóbban világítja meg az események valóságos folyamatát, nem csúszik le a múlt .védelmezőjének álláspontjára, hanem feltárja antagonisztikus ellentmondásait és a multat fejlődésében vizsgálja. A marxisták mind a múlt történeti jelenségeinek elemzésében, mind a mai események értékelésében erősen figyelemmel kísérik azokat az új elemeket, amelyek az egyes országokban történetük egyes időszakaiban felütik fejüket, feltárják, hogy mi a fej'ődőképes, mi hordja magában a jövő csíráit és mi van elhalóban. De lehetséges-e ilyen elemzés, ha a múlt minden jelenségére a ma mércéjét alkalmazzuk? Természetesen nem. Amikor a történész egy történeti tényt elemez, nem szabad megfeledkeznie a történeti távlatról, nem nézheti a múlt eseményeit az illető ese-34

Pravda, 1936 január 27. 33

Lenin, Műv.ei, 1. k. 423—424. Л